2017. október 22., vasárnap

Igei útravaló: 2017. október 22., Vasárnap - Előd

Bibliaolvasás: Ezékiel 6, 1-14
„...megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! De hagyok maradékot” (Ezékiel 6, 1-147-8). 
Izráel népe rettenetes megítélését hirdeti Ezékiel. Elsorolni is félelmetes a sokféle fenyegetést. Az irgalmas Isten örök ígérete szerint viszont lesz maradék. Bizony komolyan kell vennünk, hogy Isten a történelem Ura, és megítéli az egyes ember, a népek és nemzetek bűneit. Urunk azonban ítéleteiben is kegyelmes, ezért mindig van, lesz maradék. Erre a drága ígéretre támaszkodjon reménységünk.


2017. október 21., szombat

Igei útravaló: 2017. október 21., Szombat - Orsolya

Bibliaolvasás: Ezékiel 5, 1-17
„...végy ki belőle egy keveset, és kösd be a ruhád szegélyébe!” (Ezékiel 5, 3). 
A levágott haj és szakáll egy-egy harmada a népre váró ítélet különböző megdöbbentő állomásai. Van azonban egy kis rész, amit a próféta megőrizhet. Az ítélet mérhetetlen, csaknem minden semmivé lesz, de a ruha rejtekébe helyezett kicsiny rész az ítélet fölé magasodó kegyelem erejét is mutatja. Mi is remélhetjük, hogy „...bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél...” (1Jn 3,20).


2017. október 20., péntek

Igei útravaló: 2017. október 20., Péntek - Irén, Vendel, Iringó

Bibliaolvasás: Ezékiel 4, 1-17
„Te pedig, emberfia, fogj egy téglát... és véss rá egy várost: Jeruzsálemet!” (Ezékiel 4, 1). Alázattal enged a próféta az Úr szavának. Ki kell ábrázolnia mindazt, amit Isten az ő népével láttatni akar. Tükörré lenni, hogy benne valóban jól lássa mindenki, mi az oka és mértéke Isten ítéletének. Hátha lesz valaki, aki belátja, hogy „bűneim büntetése utolért engem” (Zsolt 40,13), és alázattal fogja imádkozni: „Ne hagyj elesnem, felséges Isten...” (MRÉ).

2017. október 19., csütörtök

Igei útravaló: 2017. október 19., Csütörtök - Nándor

Bibliaolvasás: Ezékiel 3, 1-27
Olykor az ítéletes szavak az igaz szavak. A megkeseredett nép tagjait a megindult sorstárs, Ezékiel talán inkább simogatva vigasztalná. Most azonban nem az együttérzés vagy a megindultság szerint kell szólnia. Az ige továbbadása különbözhet a pasztoráció, a lelkigondozás, a vigasztalás közel hajoló, emberi útjaitól. Olykor több kell ezeknél. „Ha... figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzen többé az igaz, és ő nem vétkezik, akkor életben marad...” (Ezékiel 3, 21).


2017. október 18., szerda

Igei útravaló: 2017. október 18., Szerda - Lukács

Bibliaolvasás: Ezékiel 2, 1-10
„Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám” ( Ezékiel 2, 2). 
Aki Isten szavát olvassa vagy hallgatja, nagy változásokat élhet át. Lélek árad bele saját lelkének keserűsége, önvádja helyett. Talpra áll, még ha előtte összeroskadt, összetört állapotban volt is. Ha eddig számára minden csak a múltról, a veszteségekről szólt, az igét hallva olyan erők érik, amelyben felsejlik valami egészen új. Erre van szükségünk!

2017. október 17., kedd

Igei útravaló: 2017. október 17., Kedd - Hedvig, Hédi, Szilamér

Bibliaolvasás: Ezékiel 1, 1-28
„A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni...” (Ezékiel 1, 28). 
Jeruzsálem porig égett, a nép színe-java elpusztult, csak a megtartott maradék kesergett a hódító hatalom messzi földjén. A próféta feladata: a vigasztalás emberévé válni. Isten Lelke megérinti a prófétát, aki elkezd szolgálni a gyászban. Lassan minden életre kel. Mert megérdemlik? Aligha. Inkább azért, mert hatalmas és kegyelmes Isten ő.


2017. október 16., hétfő

Igei útravaló: 2017. október 16., Hétfő - Gál, Aurélia

Bibliaolvasás: Példabeszédek 31, 10-31
„Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé” (Példabeszédek 31, 25). 
A Példabeszédek könyvét mindvégig átjáró „istenfélelem” szerinti asszony áll előttünk. Napjainkban komoly értékvesztés van a családokban, a házasságokban, a szülő-gyermek viszonyban, ami annak a következménye, hogy nincs jelen az istenfélelemre ráépülő magatartás, amit szorgalom, odaadás, önzetlenség és megbecsülés jellemez. 
Valóban egészen szétesik mindaz, amit Isten „egybeszerkesztett”, vagy ébredhet olyan Jézus Krisztusba vetett hit, amelyben „...üdvözülsz mind te, mind egész házad népe” (ApCsel 11,14)?