2016. február 27., szombat

"Az éjszaka negyedik őrváltása idején odament hozzájuk Jézus a tengeren járva." - Máté evangéliuma 14, 25

Az ötezer megvendégelése után Jézus eltávozásra inti a tanítványait. Először nem tűnik helyénvalónak az, amit Jézus tesz. Úgy is gondolhatnánk, hogy a Mester nem hagy módot a tanítványoknak arra, hogy magyarázatot keressenek a megtörtént csodára.
Aztán azt olvassuk a történetben, hogy Jézus nem tart a tanítványokkal, hanem elvonul egy csendes helyre imádkozni.
Csak a továbbiakból válik világossá, hogy az elkövetkezendő jelre készíti elő ezzel övéit. A tömeg a megelégítésben félig rejtetten szemlélhette hatalmát, de tanítványainak most olyan jelt ad, amelyből ez teljesen nyilvánvalóvá válik.
Míg Jézus a hegyen keresi az Atyával az imádságos közösséget, ezt az állandó erőforrást, addig tanítványai messze eltávolodnak a tó partjától, és a kedvezőtlen szélviszonyok közt nem tudnak uraivá lenni a hajónak.
Hajnali három óra tájban keresi meg őket Jézus, és a halálfélelemben vergődő tanítványok azt hiszik, hogy felzaklatott képzeletük játszik velük, vagy démoni erők környékezik. Ennyi rémületet nem bírnak hangtalanul elviselni: kiáltásban törnek ki, de Jézus azonnal feloldja őket.
A tanítványok hisznek is, nem is, és lelkiállapotuk érzékeltetőjévé ismét Péter válik.Ő „megáll” a vizen, amíg csak az Úrra néz, de azonnal süllyedni kezd, amikor az emberileg reménytelen körülményekre fordítja figyelmét. Jézus mégis magához emeli a kételkedőt, mert kétségei közepette is hozzá fordult segítségért.
Ha te is bizalommal tekintesz az Úrra, téged is megtart életed hullámzó tengerén.
Megjegyzés küldése