2016. február 22., hétfő

Együtt imádkozva

Beszámoló az Egyetemes Imahét hatodik napjának eseményéről.
Imahetünk hatodik napján a Borossebesi Református Egyházközség lelkipásztorát, Prém Imre Csabát hívtuk meg igei szolgálatra. Őt szolgálati útján felesége kísérte el. Imaheti alkalmunkon újra jelen volt lelkes ifjúsági csoportjával Deák Bálint evangélikus lelkész és felesége is.

Az alábbiakban együttlétünk alkalmával készített kép- és hangfelvételeket adjuk közre. Emlékezzünk szeretettel erre a meghitt együttlétre közösen!
Igehirdetés:
Samárián kell vala pedig általmennie.
Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, amelyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, aki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, aki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
Felele Jézus és monda néki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne."
János evangéliuma 4, 4-14


Check this out on Chirbit


Megjegyzés küldése