2016. február 24., szerda

"Hazájába érve a zsinagógában tanította őket, úgy, hogy megdöbbentek, és azt mondták: Honnan veszi ez az ember ezt a bölcsességet és ezeket az erőket?" - Máté evangéliuma 13, 54

Amikor az ember magát bölcsebbnek véli a kelleténél, kérkedve csodálkozik rá arra, amire a másik ember magától rájön. Jézus igehirdetése szívet melengető érzéseket ébresztett hallgatóságában. Ám ez az igehirdetés az ámennel nem ért véget. A Hegyi Beszéd folytatódott az emberek megvendégelésében, Isten hatalmának a hirdetése pedig az által teljesedett be, hogy Jézus gyógyított, reményt adott, új esélyt és megújult életet.
Ő nem eltörölni jött a törvényt, vagy mindazt, amit a próféták hirdettek, hanem betölteni azt.
Senki sem tudta ezt őutána csinálni.
Mi is gyakran rácsodálkozhatunk, honnan van bölcsessége, lelki ereje egy-egy olyan embernek, akit addig ismertünk, és tudtuk róla, hogy mennyit bír el.
Rácsodálkozásunk, és kérkedő magatartásunk az ilyen emberekkel szemben abból ered, hogy magát az embert, származását, életkörülményeit, iskolázottságát nézzük. A mai történet arra tanít meg minket, hogy ne azt nézzük, ami kívülről látszik. Istennek hatalma van minden ember számára a kellő bölcsességet, értelmet megadni, hogy azt a maga és környezete számára jól felhasználja.
Hazájába érve, Jézus tanítja az övéit, s azok rácsodálkoznak bölcsességére: kérdezik maguktól, hogy honnan veszi a bölcsességet és az erőt, amellyel rendelkezik. Mint az ácsmester fiára, úgy tekintenek Jézusra. Pedig ő az az Istenfiú, akit az Úr Szentlelke által felkent, hogy hirdesse az Ő kedves esztendejét, a szabadulást.
Adja az Isten, hogy mi is ezzel a Lélekkel teljünk be, hogy megtapasztaljuk Isten bennünket is megváltó tervét, és tudjuk azt kellő hittel és hitelességgel hirdetni a kételkedők számára!
Megjegyzés küldése