2016. március 4., péntek

"De Jézus hozzájuk lépett, megérintette őket, és így szólt: Keljetek fel, és ne féljetek!" - Máté evangéliuma 17, 7

Czézárea Filippi felől Jézus Jeruzsálem felé tart. Három legközelebbi tanítványát (Pünkösdöt követően majd ezek a tanítványok lesznek az ősgyülekezet vezetői): Pétert, Jakabot és Jánost magával viszi fel egy magas hegyre. A megdicsőülés hegyének is szokták nevezni ezt a hegyet, az eseményt pedig némelyek Jézus színeváltozásának.
A szentíró elég szűkszavúan csak annyit mond el a rendkívüli történésről: azt leírja, hogy Jézus elváltozott előttük, de aztán csupán annyit mond, hogy arca, mint a nap olyan ragyogóvá lett, ruhája pedig a fényesség fehérjében világított.
Két ószövetségi szereplő is megjelenik a történetben: Mózes, aki a törvényt- és Illés, aki a prófétákat képviseli. Mintha megállna az idő - talán azt érzik a tanítványok - valami nagy dolog történik, ünnepelni, megállapodni akarnak.
Megismétlődik a mennyei hang, ami Jézus megkeresztelésekor történt: "Ez az én szerelmes Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!"
Isten jelenléte a bűnös emberből mindig félelmet vált ki: így van most is, és ez alól most Jézus oldja fel a tanítványokat, aki által maga Isten cselekszik. A látomás eltűnt, a szózat elhangzott: a történtek helyes értékelésre kívánja Jézus rávezetni tanítványait. Azt kell megérteniük, hogy aminek tanúivá lettek, az előleg volt a feltámadással kezdődő új korszakból, de teljes értelmét nem tudják most még megragadni.
" Keljetek fel, és ne féljetek!" - mondja Jézus ma is nekünk, amikor szent titkának egy újabb leplét rántja fel előttünk. Gondoljatok arra, hogy próbálja ezeket a tanítványokat megerősíteni feltámadásának bizonytalansága okán: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem" (Jn.14, 1).
Megjegyzés küldése