2016. március 6., vasárnap

"És aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be." - Máté evangéliuma 18, 5

E bibliai rész kérdése: „Ki a legnagyobb?”
A tanítványok gondolatai a hamarosan eljövendő mennyek országa körül forognak, és ennek rendjébe szeretnének bepillantani.
Jézus egy jelképes tettel ad választ erre a kérdésre: egy kisgyermeket állít a tanítványok elé, nem erkölcsi példaként, hiszen tudjuk, hogy a gyermek sem ártatlan; nem is életének ösztönösségéért, mert ez sem sokáig tart; hanem azért a feltétlen bizalomért, amellyel a segítségre szoruló gyermek a segítséget el tudja fogadni.
Ezen a ponton kell nekünk is „megtérnünk”, ha egyáltalán be akarunk jutni a mennyek országába.
Abban követendő példa a gyermek, hogy „alacsonynak tartja magát”, ebben kell a tanítványoknak hasonlóvá lenni a gyermekhez: félretenni nagyravágyásukat, amely most is megszólalt belőlük, és egészen Istenre hagyatkozva vállalni a jelen feladatait.
Így válik a kisgyermek „illusztrációból” élő problémává: Jézus maga jelentkezik benne előttünk, és igényli számára segítő szeretetünket. Az áldás ígéretének súlyát a kemény ítélet meghirdetése növeli: a legkínosabb halálnál is súlyosabb ítélet vár arra, aki visszaél a gyermekek, Krisztus kicsinyei ráutaltságával, és bűnbe sodorja őket.
Ki tehát a legnagyobb? Az, aki  ha kell, kicsinnyé, alázatossá, szelíddé is tud válni, aki életét rá meri bízni a gondviselő Atyára.
Megjegyzés küldése