"Úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk." - Római levél 12, 5

Bibliaolvasás: Nehémiás 6, 1-14

Minden létező eszközt bevetnek Nehémiás ellenségei: megpróbálják tőrbe csalni (6, 1-4), kompromittálni (6, 5-9), de még álprófétákat is felbérelnek, hogy bűnre csábítsák, de ő felismeri, „hogy nem Isten küldte” őket (6, 12). Manapság mi is ki vagyunk téve ezeknek, sokszor egészen kifinomult eszközökkel közelednek felénk a tévútra csábító eszmék. Nehémiás példát mutat nekünk abban is, hogy az Úrra tekintve, rá figyelve nem téveszthetünk célt. Egyedül Isten útja tökéletes (Zsolt 18,31).

"Mert tőle, általa és érte van minden. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen." - Római levél 11, 36

Bibliaolvasás: Nehémiás 5, 1-19

„Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki pedig könyörül a szegényen, az dicsőíti” (Péld 14,31). Így harcol Nehémiás az uzsorások ellen, és személyesen is példát mutatva elengedi a tartozásokat (5, 10). Követendő példa ez: „A nép pedig eszerint járt el.” (5, 13)

Nekünk is elengedte Istenünk az adósságainkat, hiszen szent Fia, Jézus Krisztus közbenjárt értünk, halálával megváltott bennünket. Adjunk hálát mindennap ezért a végtelen szeretetért és kegyelemért, amelynek köszönhetően örök életünk lehet!

"Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, majd téged sem fog kímélni." - Római levél 11, 21

Bibliaolvasás: Nehémiás 4, 1-17

Nehéz helyzet, amikor az ellenség a közelbe ér, és amikor a hitetlenség, a reménytelenség győzedelmeskedni látszik. Nekünk azonban az ilyen terhes időszakokban is ott a lehetőség, hogy a nagy és félelmes Úrra gondoljunk (4, 8), aki meghiúsítja ellenségeink terveit (4, 9). Kitartásunkkal, bizalmunkkal példát mutatunk a környezetünknek, családtagjainknak is (4, 8), és azoknak a testvéreknek, akikért imádkozunk, hogy ők is meghallják az Úr hívó hangját, hogy ők is felismerjék, „Istenünk harcol értünk” (4, 14) a legveszedelmesebb időkben is.

"Így tehát most is van maradék a kegyelemből való választás szerint." - Római levél 11, 5

Bibliaolvasás: Nehémiás 3,1-38

A csúfolódásra Nehémiás válasza: „Mi azonban építettük tovább a várfalat.” (3, 38) A város építői rendíthetetlenül dolgoznak. „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá” (1Pt 2,5). 

Ahogy Jeruzsálem újjászületik az építők fáradhatatlan munkájának eredményeként, úgy születünk mi is mindennap újjá, úgy elevenedik meg bennünk az Ige Isten Szentlelkének köszönhetően. Nehémiást nem állítja meg a gúnyolódás, a nép nagy kedvvel dolgozik tovább (3, 38), példát adva nekünk, hogy mi se hagyjuk abba a naponkénti építkezést.

"De kérdezem: Izráel talán nem értette meg? Elsőnek Mózes mondja: Titeket egy oly nép által teszlek féltékennyé, amely nem nép, értetlen néppel haragítalak meg titeket." - Római levél 10, 19

Bibliaolvasás: Nehémiás 2, 1-20

Nehémiás látja a kilátástalan állapotban lévő város képét, de nem adja fel. Imádkozik a „menny Istenéhez”, a halkan elrebegett ima meghallgatásra talált (2, 4). Így Isten jóakaratával bátran foghattak hozzá a jó munkához (2, 18). 

Mi is azzal a bizonyossággal mehetünk munkába, úgy tanulhatunk, dolgozhatunk, hogy tudjuk: maga a menny Istene ad nekünk sikert (2, 20).

Szívünkkel hiszünk, szánkkal vallást teszünk! - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét.

Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.

Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.

Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.

Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy aki azokat cselekeszi, él azok által.

A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza;)

Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.)

De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk.

Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.

Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.

Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.

Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják.

Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik."

Pál apostol rómabeliekhez írt levele 10, 1-13

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre."

Pál apostol rómabeliekhez írt levele 10, 10

"Mert szívvel hisszük, hogy megigazulunk, és szájjal teszünk vallást az üdvösségről." - Római levél 10, 10

Nehémiás már a fogságban született, Jeruzsálemmel nem volt kapcsolata. Isten mégis kiválasztotta az újjáépítésre. Az Úr ígéreteire támaszkodva bűnbánatot tart, vallást tesz „Izráel fiainak vétkeiről”, (Nehémiás 1, 6) s bár tudja, hogy nem lesz könnyű a munkája, mégis bízik benne, hogy Isten útját járva sikerre jut. 

Így hív el minket is mindennap az Úr bűnbánatra, új és új célok elérésére. Merjük rábízni feladataink végkimenetelét, hiszen élő ígéretünk van, hogy ő hűséges Isten, aki megtartja a szövetséget azokkal, akik őt szeretik, és parancsolatait megtartják (Nehémiás 1, 5).

"amint meg van írva: Íme, megütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba, és aki hisz benne, nem szégyenül meg." - Római levél 9, 33

Volt idő, amikor áldás volt a vegyes házasság (Ruth 4,11-22), és ígéret van arra, hogy megszentelheti az Úr az ilyen kapcsolatot is (1Kor 7,12-16). A fogság utáni újrakezdés az idegen hatásoktól való megtisztulást követelte meg, amely ezzel járt: „váljatok külön... az idegen asszonyoktól” (Ezsdrás 10, 11).

A hívő emberek az Úrtól kérjék el, és így válasszanak magukhoz illő társat, hogy megelőzzék a mindig törést jelentő válást.

"Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szentlélek által." - Római levél 9, 1

A bűnök fel- és beismerése, megbánása után, mint a viharfelhők elvonulása után előbukó napfény ragyog fel a biztató üzenet: „van még remény Izráel számára!” (Ezsdrás 10, 2) 

A legreménytelenebb helyzetben is támaszt Isten olyan hírmondót (prófétát, igehirdetőt, bizonyságtevőt), aki így biztatja a csüggedteket. Ma is lehet ezen igerész olvasói között olyan, akinek éppen erre van szüksége. És ma is hallja meg ezt Izráel - az ázsiai Afganisztán, az afrikai Nigéria, a keresztyén Európa!

"Mert meg van írva: Teérted gyilkoltatunk mindennap, vágójuhoknak tekintenek bennünket." - Római levél 8, 36

Az egész nép nevében elmondott bűnbánó imádság szíve ez: „bűneinkhez képest kíméletesen bántál velünk” (Ezsdrás 9, 13). 

Aki saját vágya, akarata szerint éli életét, olykor számon kéri Istent: „Miért engedted ezt megtörténni velem?” De aki Isten törvényének tükrében vizsgálja magát, annak ugyanabból a tükörből felragyog az evangélium is: irgalma és kegyelme nagy, ezerszer nagyobb, mint igazságos büntetése (2Móz 20,5), és szeretete nem fogy el (Zsolt 103,10-12).

"Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak." - Római levél 8, 28

Ezsdrás bűnbánati imádsága olvasható a 9. fejezetben. „Istenem! Szégyenkezem, és nem merem arcomat felemelni hozzád...” (Ezsdrás 9, 6) 

Az Isten által kiválasztott vezetők nem maradhatnak némák és tétlenek a családban, a gyülekezetben a rájuk bízottak engedetlenségét, elvilágiasodását látva. (Lásd Mózest - 2Móz 32,33 skk., sőt Jézust - Lk 19,41.) Imádkozzunk ne csak testi egészségért, anyagi jólétért, hanem bűneinkért, vétkeinkért (Ezsdrás 9, 6), bűnbánatért, megtérésért.

"Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk." - Római levél 8, 16

Arany-, ezüst- és rézedényeket is vihettek haza a fogságból a templomi használatra. Nagyon felelősen mérték ki, vették és adták át ezeket a kincseket az ezzel megbízott papok. „Vigyázzatok rá, és őrizzétek meg” (Ezsdrás 8, 29) - figyelmezteti őket Ezsdrás. 

Minden korrupció kizárt! Családunkban, gyülekezetünkben, társadalmunkban a ránk bízott anyagiakra és lelkiekre egyaránt vonatkozik: „A rád bízott drága kincset őrizd meg” (2Tim 1,14).

"Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem e halálnak testéből?" - Római levél 7, 24

„Szemügyre vettem a népet és a papokat...” (Ezsdrás 8, 15) mondja Ezsdrás. Milyen körültekintően végzi Ezsdrás az újjáépítést! Amit elsősorban szükségesnek látott: legyenek szolgálattevők (Ezsdrás 8, 17), lelki vezetők az újjáépülő templomban, valamint az ilyen nagy útra és munkára böjtöléssel és könyörgéssel induljanak (Ezsdrás 8, 23). Ennek komolyan vétele nem elvesz időnkből és erőnkből, hanem hozzátesz ahhoz.

Isten törvényéből megismerjük bűneinket, és vágyjunk Krisztus kegyelmére

Bibliaolvasás:

"És én, Artaxerxes, a király, parancsolom minden a folyóvizen túl lakó kincstartóimnak, hogy minden, amit csak kérend tőletek Ezsdrás pap, ki a menny Istenének törvényében írástudó, pontosan teljesíttessék,

És pedig száz tálentom ezüstig, száz kór búzáig, száz báth borig, száz báth olajig és sóban, amennyi elég.

Minden, mi a menny Istenének akaratja szerint való, pontosan teljesíttessék a menny Istenének házáért, hogy meg ne haragudjék a királynak és fiainak országára.

Veletek pedig tudatjuk, hogy sem a papokra, sem a Lévitákra, sem az énekesekre, sem a kapunállókra, sem a Léviták szolgáira, sem Isten e háza szolgáira, adót, rovást és úti vámot senkinek vetni nem szabad.

És te Ezsdrás, a te Istened bölcs törvénye szerint, amely kezedben van, rendelj ítélőket és birákat, akik törvényt tegyenek minden a folyóvizen túl lakó nép között, mindazok között, akik tudják Istenednek törvényeit, és akik nem tudják, azokat tanítsátok!

Valaki pedig nem fogja cselekedni a te Istenednek törvényét és a király törvényét, ítélet hozassék felette pontosan, vagy halálra, vagy számkivetésre, vagy jószágvesztésre, vagy fogságra."

Áldott az Úr, atyáink Istene, aki erre indítá a király szívét, hogy megékesítse az Úr házát, mely Jeruzsálemben van.

És aki hozzám fordítá irgalmasságát a király előtt és tanácsosai előtt és a király minden hatalmas fejedelmei előtt! És én megerősödvén az Úrnak az én Istenemnek rajtam nyugovó kegyelme által, családfőket gyűjték össze Izráelből, hogy feljönnének velem."

Ezsdrás könyve 7, 21-28

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn."

Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 7, 9

"Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn." - Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 7, 9

Ezsdrás így indítja újjáépítő munkáját: „családfőket gyűjtöttem Izráelből, hogy jöjjenek velem” (Ezsdrás 7, 28). Honfoglaló őseink úgy tudtak államot alapítani a Kárpát-medencében, hogy törzseik összefogtak. A reformáció századában népünk úgy tudott megújulni és megmaradni hitében, hogy a családokban is kezdték olvasni a Bibliát. Az idősebbeknek van emléke arról, hogy a családi együtt étkezésekhez hozzátartozott a bibliaolvasás is. A családfői tiszt nem arról szól, hogy ki az úr a háznál, hanem hogy nem „fejetlenség” van a családban, hanem van, aki Isten Igéje szerint irányítja, segíti, vezeti a családot.

Imádkozzunk a keresztyén családokért, hogy két, akár három nemzedék is tudjon újra együtt olvasni Bibliát és imádkozni! Elsősorban saját családunkban éljünk ezzel az áldással! Hálaáldozatunkkal segítsünk abban, hogy a vallástanítás által elért családok ne legyenek Biblia, énekeskönyv nélkül, és abban, hogy jusson el hozzájuk olykor valamilyen egyházi kiadványunk!

"Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban." - Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 6, 23

Micsoda bizonyságtételt olvasunk a királytól Ezsdrásról: „tökéletesen jártas írástudó” (Ezsdrás 7, 12). Kérjük Istent, hogy mai szolgái ezt tartsák a legfontosabbnak önmagukról is, és velük kapcsolatban mások is így vélekedjenek. Ezsdrás kettős feladatot kap: imádság, közbenjárás a királyért és a népért, valamint az Ige tanítása. A megváltott nép sem tehet többet, ez a feladata. Az Igében a nép is és vezetői is megtalálhatják azt az utat, amely Istenhez vezet, és áldás van rajta.

"Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele." - Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 6, 8

Az első hazatérők és az általuk megélt csodák után a következő hullámra évtizedekig kellett várni. Isten ebben a mozzanatban is Ezsdrást használja eszközül. „Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy... teljesítse az Úr törvényét...” (Ezsdrás 7, 10) Isten munkatársa esetében a hivatali szerep betöltésénél fontosabb az a szilárd elhatározás, szívbeli törekvés (Ezsdrás 7, 10), amivel lelkiismeretét Isten Igéjének fogságára adja. Az ilyen ember mindig megtapasztalja: Istenének jóakarata vele van (Ezsdrás 7, 9).

"A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik." - Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 5, 20

„A fogságból hazatértek megtartották a páskát...” (Ezsdrás 6, 19) Miközben a közösség örvendezve fogyasztotta el a páskabárányt, duplán volt okuk a hálaadásra: Isten nemcsak Egyiptomból, de a babiloni fogságból is szabadulást adott. Isten szava szerint építkeztek, bemutatták a bűnért való áldozatot, és „elkülönülve” megtisztították magukat - de a szabadulást, a célba érést Isten adta. Ő ma is megteszi ezt népével, mert „a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott” (1Kor 5,7).

"A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk." - Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 5, 5

Az Istenre hagyatkozó nép csodákat él át: napról napra megkapják „hiánytalanul, amire még szükség van” (Ezsdrás 6, 9); az addigi feljelentőnek támadás helyett támogatnia kell a munkát. Dárius még nem tudhatta, de Isten megváltott népe már igen: nemcsak a nevének szerzett ott lakást az Úr - ő maga lakik a népe között. A neve is bátorít: Úr és Szabadító. Ráadásul Jézus Krisztusért Atyánkká lett, s így gondoskodik vele élő népéről napról napra.

"Mert a törvény haragot nemz: ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen." - Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 4, 15

Isten néha furcsa módon kényszeríti népét hitvallásra: a feljelentőik felé kell összegezniük a meggyőződésüket: 

1. „Mi a menny és föld Istenének szolgái vagyunk” (Ezsdrás 5, 11) - nem embereké, nem királyoké. Mi annak az Istennek a szolgái vagyunk, akinek tulajdonai a hatalmas babiloni királyok is.

2. Mivel mi nem vettük komolyan a bűnt, megtörtük a vele való szövetséget, ő leromboltatta a templomunkat - mi ezt építjük újjá. Nekünk a vele való kapcsolat miatt fontos a templom.

"Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint." - Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 4, 4

A templomépítéshez nem elegendő, ha a felsőbbség kirendeli az anyagot, a pénzt, vagy ha elhallgatnak a vádolók. Isten szava a prófétákon keresztül elítéli a tunyaságot, vagy azt, ha Júda mást helyezett előbbre, mint a templomépítést. „Velük voltak Isten prófétái, akik támogatták őket.” (Ezsdrás könyve 5, 2) A mindenkori prófétai felelősség: felhívni a figyelmet az Istennel való kapcsolat helyreállítására. A „fölöttük lévő” Isten nemcsak a prófétákat biztatja, hanem védő tekintetét rajta tartja népén. Amíg ők építettek, Isten elrejtette őket.

Megigazulás hit által - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.

És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, akire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?

És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.

És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.

És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; – és monda nékie: Így lészen a te magod.

És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.

1Mózes 15, 1-6

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül."

Pál Rómabeliekhez írt levele 3, 28

"Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedeteitől függetlenül." - Római levél 3, 28

Jeruzsálem „régtől fogva lázongott a királyok ellen...” (Ezsdrás 4, 19). Lehet Isten népét azzal vádolni, hogy régtől fogva lázongások gócpontja? Le lehet állítani a város és a templom újjáépítését a régi vádak alapján? Leállíthatják akár fegyverrel is azokat, akik Isten akaratát cselekszik? Az ősellenség (Sátán = vádoló) néha valós, néha valótlan vádakat hoz elő. Az is igaz, hogy mindig talál embereket, akik szívesen teszik azt, amit ő sugall. A hűséges Isten pedig néha azzal tanít alázatra, hogy engedi érvényesülni őket.

Imádkozzunk gyülekezetünk idős tagjaiért, hogy ők is hasznosnak, a Krisztus-test tagjainak érezhessék magukat!

"Ha pedig a mi igazságtalanságunk Isten igazságát mutatja meg, mit mondjunk? Vajon igazságtalan az Isten, ha kiönti ránk haragját? Emberi módon szólok." - Római levél 3, 5

„...mi a palota sójával sózunk...” (Ezsdrás 4, 14) Közös munkálkodásra hívják a helybéliek a visszatérőket, hogy így biztosítsák saját érdekeiket is. A visszautasítás nem kiközösítés, hanem elhatárolódás újabb hitbeli eltorzulásoktól, amelyeket az idegenek hozhatnának magukkal. A válasz rosszindulatú gáncsoskodás. A feljelentésben elhangzó érvek önleplező indoklása mellbevágó: életünk biztosítéka a rendszer kiszolgálása. Ettől már nincs messze a Krisztust kiszolgáltató vád: „Nem királyunk van, hanem császárunk!” (Jn 19,15)

"Mert nem az a zsidó, aki külső látszatra az, és a körülmetélés sem az, ami a testen külsőképpen látszik." - Római levél 2, 28

„...senki sem tudta megkülönböztetni az örömujjongás hangját a sírás hangjától...” (Ezsdrás 3, 13) Az öröm és a múlt emléke nemcsak a szívekben és a gondolatokban, hanem hangjaiban is összekeveredik. A hálaadás, az emlékek, a bűnbánat, a szabadító feloldozás egyszerre tölti meg az ünneplők lelkét. Így lesz igaz Jézus szava: „Boldogok, akik sírnak.” Az Úr cselekvése az életünkben egyszerre adja az Isten általi „szeretettségünk” örömét, és egyszerre sújt porba saját természetünk gyarló szeretetlensége miatt.

"Isten nem személyválogató." - Római levél 2, 11

„A régi helyén állították föl az oltárt...” (Ezsdrás 3, 3) A párhuzam nyilvánvaló a korábbi templom építése és az újjáépítés között. Templom még nincs, de ott áll a „régi helyén” az oltár. A tét óriási: vagy visszaépül a hamis reménység a múlt dicsőségein a kiválasztottságról, vagy lelki fundamentummá lesz.

A „fölépüléseink” kísértése mindig az önhittség megerősödése, lehetősége pedig az újraalapozott élet gyümölcstermése.

"... dicsőség, tisztesség és békesség illet minden jót cselekvőt..." - Római levél 2, 10

„...nem tudták igazolni családjukat és származásukat...” (Ezsdrás 2, 59) A hazatértek felsorolása szolgálati szerep szerint folytatódik. A sor két helyen is megtörik (Ezsdrás 2, 59 és 62 verseknél), ahol a megfelelő dokumentáció hiányzik. Még ma is hangsúlyt helyezünk a múlt dicsőségét igazoló okmányokra. Jól tesszük, de ez az ige a jelen gyülekezetének szolgálati elköteleződéséről szól. A jézusi tanítványok cselekedeteikkel igazolják hitüket és összetartozásukat, nem elődeik származásával.

Gyászjelentés: Kelemen Erzsébet (83)

Virrasztási ige:

Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomának hirdetésére.

Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szentírásokban,

Az ő Fia felől, aki Dávid magvából lett test szerint,

Aki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől,

Aki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ő nevéért;

Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai:

Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van;

Mert bizonyságom nékem az Isten, kinek lelkem szerint szolgálok az ő Fiának evangyéliomában, hogy szüntelen emlékezem felőletek,

Imádkozásaimban mindenkor könyörögvén, vajha egyszer már jó szerencsés út adódnék nékem Istennek akaratából, hogy hozzátok mehessek;

Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerősítésetekre,

Azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által.

Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, hogy én gyakran elvégeztem magamban, hogy elmegyek hozzátok (de mindez ideig megakadályoztattam), hogy köztetek is nyerjek valami lelki gyümölcsöt, mint a többi pogányok közt is.

Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok.

Azért ami rajtam áll, kész vagyok néktek is, akik Rómában vagytok, az evangyéliomot hirdetni." 

Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 1, 1-15

Check this out on Chirbit

Temetési igehirdetés:

"Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól."

Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 1, 7

Check this out on Chirbit

"Magukat bölcseknek vallva balgává lettek..." - Római levél 1, 22

„...ezek tértek vissza a száműzetésből...” (Ezsdrás 2, 1)

A hazatértek névsora nehézkes olvasmány, de a túlélőknek hitvallási irat. A fogság ideje alatt és után születtek meg azok a hitvallásos feleletek, amelyek az Isten népének lelki elmélyülését szolgálták. Az idegen helyen, a másoknak való kiszolgáltatottságban megélt Istenre utaltság tapasztalata lett a bizonyság alapja: a szabadító Isten nem bontja fel szövetségét a hozzá megtérő népével.

"Aki közületek az ő népe közül való, legyen vele Istene, és menjen föl Jeruzsálembe, amely Júdában van, és építse az ÚRnak, Izráel Istenének házát. Ő az Isten, aki Jeruzsálemben lakik." - Ezsdrás könyve 1, 3

„Ez volt a számuk...” (9. vers) A hazatérő nép újjáépítheti templomát. A perzsa királyi kincstár leltárjegyzéke szerint kiadásra kerülnek a templomi kellékek, így az idegen istenek tiszteletére „elrabolt” eszközök ismét az Urat szolgálják. Emellé kerül a lelki leltár: Istentől elszakadt, tékozló fiúként kiüresedett életünk újból és újból megépülhet, mert Krisztus az átszögezett adóslevél „leltárjegyzéke” szerint minden kincsünket megőrizte, amellyel Istent szolgálhatjuk, azért, hogy engedetlenségeink miatt örökre el ne veszítsük azokat.

Az Istentől való szeretet - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Az éneklőmesternek; Kóráh fiainak tanítása.

Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!

Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?

Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"

Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.

Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orcájának szabadításáért.

Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Micár hegyéről.

Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!

Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.

Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?

Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek."

Zsoltárok könyve 42, 1-12

Check this out on Chirbit 

Alapige:

"Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát."

János apostol közönséges 1 levele 3, 10

"Szeretett barátom, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki jót cselekszik, az Istentől van, aki pedig rosszat cselekszik, nem látta Istent." - János apostol közönséges harmadik levele 1, 10

„Olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek” (2. vers). Mi is szeretünk bátorítólag „jót” kívánni egymásnak, ennek tartalmát azonban nehezen tudjuk megfogalmazni. János levelében a lelki gazdagságból kiinduló életerő, amellyel az Isten közelségében élő ember betöltekezik, nem garanciája a testi egészségnek, de áldásként kívánható. Félelmetes belegondolni, hogy ez az áldáskívánás - szó szerint - mit is eredményezne az életünkben...

Imádkozzunk, hogy Isten adjon békét a föld sok-sok, konfliktussal, háborúval terhelt országában! Hálaáldozatunk csak apró, töredékes válasz lehet Isten hatalmas áldására.

"Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól, az Atya Fiától igazsággal és szeretettel." - János apostol közönséges második levele 1, 3

„...aki megmarad a tanításban, azé az Atya és a Fiú” (9. vers). Nem vitás: rossz a maradiság, és jó dolog a változás, az előrelépés, a fejlődés. Mégsem feltétlenül és mindig az a jó. János levele a hűséget hangsúlyozza, a megmaradás fontosságát, ami mégsem azonos a maradisággal. Az igazságon, az életen, a szereteten nem érdemes túllépni, Krisztust nem jó elhagyni. Jó viszont vele, benne maradni - ez ad igazi változást, előrelépést, fejlődést az életünkben.

"Végezetül legyetek erősek az Úrban és az ő hatalmas erejében!" - Efézusbeliekhez írt levél 6, 10

„Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét...” (11. vers) Isten Igéje arra tanít bennünket, hogy nem egymás ellen kell harcolnunk, nem kell legyőznünk a másikat. Harcolnunk kell ugyan, de „nem test és vér ellen” - fegyvereink sem testiek, hanem lelkiek. Látszólag nem valami elrettentőek. Még sincs nagyobb hatalom ezen a világon, mint az igazságszeretet, Isten igazsága, a békesség evangéliuma, a hit, az üdvösség, Isten Igéje és az imádság. Mert Krisztusé minden hatalom mennyen és földön.

"Ti, urak, pedig ugyanazt tegyétek velük, hagyjátok el a fenyegetést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, nektek is van Uratok a mennyben, és nála nincs személyválogatás." - Efézusbeliekhez írt levél 6, 9

Ma már nincsenek szolgák és urak - elvileg. A gyakorlatban mégis mindent át- meg átszőnek a sokszor egészségtelen alá- és fölérendeltségek. „De közöttetek ne így legyen” (Mt 20,26). Az igazságtalan társadalmi viszonyokat Krisztus gyógyítja, aki „úrnak” is, „szolgának” is Ura, „aki nem személyválogató” (9. vers) ezért a szolgálatnak és az uralkodásnak is új lelkületet és megvalósulást ad. Vajon az egyházban mennyire tud érvényesülni Isten országának ez a külső viszonyokat is meghatározó lelki „forradalma”?

"Ti, gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes." - Efézusbeliekhez írt levél 6, 1

„...ne ingereljétek gyermekeiteket...” (4. vers) A gyermekek engedelmességgel tartoznak a szüleiknek; és jó hír, hogy ehhez ígéret is fűződik. A szülők feladata sem kisebb: ők neveléssel tartoznak a gyermekeiknek. Sokan összetévesztik a nevelést a rosszul értelmezett és gyakorolt hatalommal. A fegyelem és az intés az Úr tanítása szerint úgy érvényesül, ha azzal nem ingereljük haragra a gyermekeinket. Ezt is tanulhatjuk mennyei Atyánktól.

"Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében." - Efézusbeliekhez írt levél 5, 21

Az „asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek” (22. vers) nem azonos azzal, hogy nekik „hallgass” a nevük, helyük a fakanál mellett van, azt pedig végképp kizárja, hogy bárki kezet emelhetne a házastársára. „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében” (21. vers). Az igazi szeretet nem más, mint hogy önként alávetjük magunkat („engedelmeskedünk”) a másiknak, mert szeretjük őt, neki akarunk kedvezni. A másiké a prioritás. És ez az önkéntes alávetettség kölcsönös, kulcsa pedig Krisztus szeretete, tudniillik amellyel minket szeret, és az ő tisztelete („félelme”), ami válasz az ő szeretetére. Így függ össze egymással a szeretet, a tisztelet, az engedelmesség Krisztusban és az ő egyházában, valamint a házasságban.

"A bortól meg ne részegedjetek, mert abban züllöttség van, hanem teljesedjetek be Lélekkel!" - Efézusbeliekhez írt levél 5, 18

Vajon melyik az ismerősebb? Melyiket éljük át gyakrabban? Az ital, az egy kis szíverősítő, az egy-két (vagy több) pohár okozta érzést, vagy azt, amikor megtelünk Isten Szentlelkével, túlcsordulunk hálaadással mindenért, ének, dicséret, magasztalás, dicsőítés tölti be minden érzékünket? Aligha kétséges, hogy melyik tesz jobbat nekünk és a környezetünknek. Ezért „...teljetek meg Lélekkel” (18. vers).

"Áron is megvegyétek az alkalmat, mert a napok gonoszok." - Efézusi levél 5, 16

Isten Igéje figyelmeztet: „vigyázzatok..., hogyan éltek” (15. vers). Mert „az idők” most is „gonoszak”. Isten országában azonban nem törvényszerű a gonosz idők győzelme. Isten gyermekeiként - a hit „vigyázása” által és a hit engedelmes „életének” segítségével - azt is láthatjuk, hogy minden nap új, „alkalmas idő” a jóra. Ezért ne sodródjunk „esztelenül és meggondolatlanul”, hanem értsük meg, „mi az Úr akarata” (17. vers).

Imádkozzunk azért, hogy egyházunk és a Krisztusban hívők életét Isten Lelke hassa át, e világ helyett Isten országának valósága határozza meg gondolkodásunkat és tetteinket! 

"Senki titeket be ne csapjon üres beszédekkel, mert ezek miatt jön el Isten haragja a hitetlenség fiaira." - Efézusi levél 5, 6

„Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait” (6. vers). Ne akarjuk és ne hagyjuk magunkat megcsalni üres, hiábavaló szavakkal. A szavakkal lehet gyógyítani és sebet ütni, megvigasztalni és elkeseríteni, felemelni és lesújtani. Vannak áldott szavak, amelyek végigkísérnek egy egész életen, és vannak, amelyek miatt tönkremehet egy élet. 

Őrizz meg, Uram, a haszontalan és hiábavaló szavaktól!

"Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen haragotokkal!" - Efézusi levél 4, 26

„...csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (29. vers). Az óember levetése és az új ember felöltése abban nyilvánul meg, hogy aki újjá lett Krisztusban, az önmegtartóztató a beszédében is. A szavakban élet van, amelyet átadunk, amely belőlünk áramlik. „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lk 6,45) - tanítja Jézus. Csak a jó, az építést és az áldást hozó szavak hagyják el szánkat!

"Egy a test, és egy a Lélek, mint ahogy egy reménységre szól elhívásotok is." - Efézusi levél 4, 4

„...az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus” (15. vers). Az nem lehet, hogy stagnálás, sőt visszafejlődés jellemezze a Krisztust követők életét. Ahol nincs növekedés, ott óriási problémák jelentkezhetnek. Két világos és örök érvényű megállapítást fogalmaz meg az ige: szeretetben kell növekednünk, s ez a növekedés Krisztus felé történik.

"hogy Krisztus lakjon hit által a szívetekben a szeretetben meggyökerezve és megalapozva." - Efézusi levél 3, 17

„...képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység” (18. vers). Krisztus szeretetének szélessége abban áll, hogy átfog, átölel minden embert. Hosszúsága azt jelenti, hogy nemzedékek hosszú során át népét Igéje és Lelke által kiválasztja, elhívja és megtartja. Mélységének értelme, hogy leszáll a legmélyebb szakadékba, hogy megkeresse és megmentse azt, aki elveszett. Magassága azt jelenti, hogy irgalma felhat az egekig, és mint főpapunk szüntelenül közbenjár értünk.

"Ezért vagyok én, Pál a Krisztus Jézus foglya értetek, pogányokért." - Efézusi levél 3, 1

„...a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által” (6. vers). Isten minden népnek, mind a választottaknak, mind a pogányoknak megváltó Istene. Pálnak fedte fel ezt a titkot, s ő volt az eszköz a kezében, hogy az evangélium a pogányoknak is hirdettessék. Sok akadály, nyomorúság és üldöztetések ellenére is hirdette, hogy egyenjogúak és egyenrangúak a pogányok a zsidókkal, örököstársak, sőt egy test, s ugyanazon ígéret részesei.

"Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához." - Efézusi levél 2, 18

„Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus” (20. vers). A keresztyén ember nem önmagáért és önmagában való ember, hanem beleépül Isten gyülekezetébe. A sarokkő az épület legfontosabb része, aki maga Jézus Krisztus, „akiben az egész épület egybeilleszkedik..., és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává” (21-22 versek). Jézus az alapkő, ezért lesz egyház az idők végeztéig. Így „élő kövekként” épülhetünk be a „lelki házba” (1Pt 2,5), amely otthont, védelmet és megtartatást kínál.

A kegyelem Isten ajándéka - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Reggel azért felkele Ezékiás király, és összegyűjté a város fejedelmeit, és felméne az Úr házába.

És vivének fel hét tulkot és hét kost, hét bárányt és hét bakot bűnért való áldozatra az országért, a szent hajlékért és Júdáért, és megparancsolá az Áron fiainak, a papoknak, hogy megáldozzák az Úr oltárán.

Megölék azért a tulkokat, és a papok azoknak véröket vévén, elhinték az oltárra; hasonlatosképpen megölvén a kosokat, elhinték azoknak véröket az oltárra; a bárányokat is megölvén, azoknak vérét az oltárra hinték.

Azután előhozák a bűnért való bakokat a király és a gyülekezet elé, és kezöket rájok tevék.

Minekutána a papok azokat megölték, bűnért való áldozást végeztek a vérökkel az oltáron, az egész Izráel megtisztulására; mert az egész Izráelért parancsolta vala a király az égőáldozatot és a bűnért való áldozatot.

És beállítá a Lévitákat az Úr házába cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal Dávidnak és Gádnak a király prófétájának, és Nátán prófétának parancsolatja szerint; mert az Úrtól volt a parancs az ő prófétái által.

Előállának azért a Léviták a Dávid zengő szerszámaival; a papok is a trombitákkal.

És megparancsolá Ezékiás, hogy egészen égőáldozatot áldozzanak az oltáron. És mikor megkezdődött az áldozás ugyanakkor megkezdődött az Úrnak éneke is és a trombiták harsonája Dávidnak az Izráel királyának szerszámaival.

És az egész gyülekezet leborula, az énekesek énekelének, és a trombitások trombitálának mindaddig, míg az egészen égőáldozatnak vége lőn.

És amikor elvégezték az áldozatokat, a király és mindnyájan a vele valók leborulván arccal, imádkozának.

És megparancsolá Ezékiás király és a fejedelmek a Lévitáknak, hogy az Urat dícsérjék a Dávid és az Asáf próféta dicséreteivel; akik, mikor nagy örömmel dícsérték az Urat, meghajoltak és leborulának.

Azután szóla és monda Ezékiás: Most már felavattátok magatokat az Úrnak, azért jőjjetek, és hozzatok áldozatokat és dícsérő áldozatokat az Úr házában. És az egész gyülekezet hoza áldozatokat és dícsérő áldozatokat, és mindaz akit a szíve indított, egészen égőáldozatot.

És az égőáldozatra való barmok száma, amelyeket a gyülekezet hozott vala, ez volt: hetven tulok, száz kos, kétszáz bárány. Mindezek egészen égőáldozatul valának az Úrnak.

Azonkivül szenteltek az Úrnak hatszáz tulkot és háromezer juhot.

De mivel a papok kevesen valának, és nem győzték az áldozatokat mind megnyúzni, ezért az ő atyjokfiai, a Léviták segítségökre valának nékik mindaddig, míg azt a munkát elvégezék, és míg a többi papok magokat megszentelék; mert a Léviták igazabb szívűek valának a magok megszentelésében, mint a papok.

Az egészen égőáldozat is igen sok volt a hálaáldozatok kövérivel és az egészen égőáldozatokhoz való italáldozatokkal; és ekképpen helyreállíttatott az Úr házának szolgálata.

Örvendeze azért Ezékiás és ő vele az egész gyülekezet, hogy az Isten erre hajlandóvá tette a népet; mert hirtelen történt ez a dolog."

2 Krónikák 29, 20-36

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez!"

Pál apostol Efézusbeliekhez írt levele 2, 8

"Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez." - Efézusi levél 2, 8

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka” (8. vers). Egyedül hit által lehet miénk az üdvösség Isten mindenható kegyelmének következtében. Egyedül Istennek köszönhetem, hogy nem kell bűneim következtében elpusztulnom, hanem Jézus Krisztus áldozata által van üdvösségem. Nem cselekedeteim és érdemeim következtében, hanem Isten üdvözítő, ingyen kegyelmének köszönhetem megmentésemet s az örök életet.

"Királysága első esztendejében, az első hónapban kinyittatta az ÚR házának ajtóit, és fölújíttatta azokat." Krónikák második könyve 29, 3

Pál azért imádkozik, hogy a gyülekezet meglássa „milyen gazdag az ő örökségének dicsősége...” (Efézusi levél 1, 18 verse). Sok ehhez hasonló gyülekezetépítő imádságra lenne szükség. Ilyen imádsághoz azonban nemcsak Istennel kell szoros, bizalmi kapcsolatban élnünk, hanem ismernünk kell a testvérek életét, gyülekezeteink szolgálatait, a gyülekezetekre váró feladatokat, és mindenekfelett Isten mérhetetlen hatalmát felettünk. Pótoljuk hát a hiányosságainkat, hogy „imádságaink által” épülhessenek a gyülekezetek.

"Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól." - Efézusi levél 1, 2

Isten bennünket Krisztusban megáldott, „Krisztusban kiválasztott” (4. vers), Krisztusban fogadott fiaivá, Krisztus vére árán váltott meg, Krisztusban jegyzett el Szentlelkével. Ezért nincs és nem is lehet más közbenjáró Isten és ember között, csak Jézus Krisztus. Mi is magasztaljuk folyamatosan Istent Krisztusért, Jézusban adott kegyelméért!

"És mialatt áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe." - Lukács evangéliuma 24, 51

Akit nagypénteken gyászoltak, mert elvétetett tőlük, azt most leborulva imádták, mert „felvitetett a mennybe” (51. vers). Jézus imádatát nem hagyták abba, folytatták a templomban, a gyülekezetben, áldva az Istent megváltásukért, Jézus feltámasztásáért.