"Közülök támad a szegletkő, közülök a szeg, közülök a harci ív, közülök egyszersmind minden sarcoló."

Zakariás próféta könyve 10, 4

Zakariás próféta az isteni üzenet hű továbbítása érdekében olyan képeket használ, amelyek jelentése mindenki előtt nyilvánvaló és nyilvánvalóan utal a Messiásra: a szegletkő (ÚF: sarokkő), a szeg (ÚF: sátorcövek), a harci ív, a sarcoló (ÚF: elöljáró) mind a népből kerül ki. Maga Jézus is, a világ Megváltója abba a népbe születik bele, amely sötétségben, elmaradottságban élt.
Jézus nemzetségtáblázatában az Újszövetségben olyan bűnös emberek neveit olvassuk, akikről talán nem is gondoltuk volna, hogy majd ide fognak soroltatni.
A zakariási próféciában Izrael népe a bűnök, eltévelyedések fertőjében áll. Ide üzeni Isten, hogy közülük támad majd a szegeletkő. Általános műveltségünk folytán tudjuk, hogy ez a prófécia beteljesedett: Isten Izrael népe közé állította Fiát, Isai törzsökéből vesszőszál növekedett.
A megszületett Krisztus, aki életével és az Atya iránti engedelmességgel váltotta meg övéit, valóban szegletkő lett: biztos összetartója egy testnek, közösségnek. Pont úgy, mint a sátor-szeg, melyhez, ha erős kötéllel kikötjük a ponyvát, a vihar bár megtépheti, de mégis helyén marad. Harci ív lett Ő, elöljáró, aki nem királya, hanem megváltója lett népének.
Mai igénkben a prófécia múlt-ideje jelenbe vált át. Mindaz, amiről Zakariás prófétált, nemcsak egyszer történt meg, de a te életedben is megtörténhet. Persze a szegeletkő hited épületét tartja össze, a szeg Megváltódhoz kell kössön, a harci ív lelki fegyverzeted kell legyen, sarcoló, elöljáró pedig úgy lehetsz, ha tetteiddel, egész életeddel Őrá, Megváltódra mutatsz.
Közülünk támad mindez, bennünk is meg akar születni a hit!

Megsegíti népét az Úr - igehirdetés Advent második vasárnapján

Bibliaolvasás:

"Az Úr igéjének terhe a Kadrák földe ellen; Damaskus lesz pedig annak nyugvóhelye (mert az Úr szemmel tartja az embereket és Izráelnek minden törzsét);

És Hámát is, amely szomszédos vele; Tírus és Sídon, noha igen okosak!

Várat épített magának Tírus, és annyi az ezüstje rakáson, mint a por, és az aranya, mint az utcák sara.

Ímé szegénynyé teszi őt az Úr, és megrontja hatalmát a tengeren, magát pedig tűz emészti meg.

Meglátja ezt Askalon és megretten; Gáza is és igen bánkódik; Ekron is, mert megszégyenült reménységében. Mert kivész a király Gázából, és Askalon lakatlan marad.

Asdódban pedig idegenek laknak, és a Filiszteusok kevélységét megtöröm.

Kivonszom a vért szájukból és útálatosságaikat fogaik közül, és ő is a mi Istenünké marad; és olyan lesz, mint egy fejedelem Júdában, Ekron pedig, mint a Jebuzeus.

És tábort járok házam körül, mint a sereg ellen, az ide-oda kóborlók ellen, és nem megy át többé rajtok a sarcoló, mert most szemmel tartom őt.

Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.

És kivesztem a szekeret Efraimból és a lovat Jeruzsálemből, kivesztem a harci kézívet is, és békességet hirdet a pogányoknak; és uralkodik tengertől tengerig, és a folyamtól a föld határáig.

Sőt a veled való szövetségnek véréért a te foglyaidat is kibocsátom a kútból, amelyben nincs víz.

Térjetek vissza az erősséghez, reménységnek foglyai! Ma is azt hirdetem néktek: kétszeresen megfizetek néked!

Mert kifeszítem Júdát magamnak mintegy kézívet és megtöltöm Efraimot; és felindítom fiaidat, oh Sion, a te fiaid ellen, oh Jáván, és olyanná teszlek, mint a hős fegyvere.

És megjelen felettök az Úr, és nyila repül mint a villámlás; az Úr Isten kürtöt fuvall, és déli szelekben nyomul elő.

A Seregeknek Ura megoltalmazza őket; megemésztik és letapossák a parittya-köveket, és isznak és zajongnak, mint a bortól, és megtelnek, mint a csészék és mint az oltár szegletei."

Zakariás próféta könyve 9, 1-15

Check this out on Chirbit

Alapige:

"És megsegíti őket az Úr, az ő Istenök ama napon, mint az ő népének nyáját, és mint korona-kövek ragyognak az ő földén.

Oh, mily nagy az ő jósága és mily nagy az ő kedvessége! Ifjakat tesz virágzóvá a gabona, és leányokat a must."

Zakariás próféta könyve 9, 16-17

"És megsegíti őket az Úr, az ő Istenök ama napon, mint az ő népének nyáját, és mint korona-kövek ragyognak az ő földén."

Zakariás próféta könyve 9, 16

Zakariás próféciás könyvének kilencedik részében egy nagy, világméretű csata, és annak végkimenetele: a jó győzelme, a Békesség korszakának a beköszönte van megírva.
Nemcsak a próféta korabeli emberek élték meg ezt a világméretű küzdelmet, hanem minden ember, így mi magunk is földi létünk alkalmával küzdünk az életben maradásért, jobban mondva a megváltott, örök életért.
Életharcunk során sokszor mi is akképp adjuk meg magunkat a pillanatnyi fellángolásnak, mint a Jézus-korabeli izráeli társadalom: ők földi ország uralkodójává, emberek felett királlyá akarták választani azt, aki a világ gondviselője és az emberek Megváltója lett.
Sajnos akkor sem, de most sem tudnak-tudunk mi emberek a magunk hibáiból, tévedéseiből tanulni. Ezért van szükség az ilyen apokaliptikus csatákra, melyben életünk Ura legyőzi a rajtunk uralkodó gonoszt.
Igénk ezt egy gyönyörű kifejezéssel írja le: megsegít minket az Úr! Ugye tisztában vagyunk azzal, hogy ez az Istentől jövő segítség minden nap, sőt életünk minden pillanatában ott van velünk.
Aki észreveszi, hogy miképpen harcol tisztaságáért az Úr, az közel van ahhoz, hogy megváltott életével áldozzon Neki, korona-köveként ragyogjon az Ő földjén.
Segítsen meg minket az Úr, hogy ezen a vasárnapon mi is hasonlóképpen ragyogjunk Isten iránti hálával teli életünk fényével!

"Ezt mondja a Seregeknek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, akik hallottátok e napokban e beszédeket a próféták szájából, akik szóltak, mikor megvetteték a Seregek Ura házának alapja, hogy megépíttessék a templom."

Zakariás próféta könyve 8, 9

A Seregek Ura szól: Erősödjenek meg kezeitek, ... hogy megépíttessék a templom. Úgy tűnhet ez az igevers, mint részlet a Bibliából, idézet abból a könyvből, amit a legtöbben olvasunk. De sokkal több ez annál: nekünk szóló biztatás.
Isten azt akarja, hogy megerősödjenek karjaink. Szükségünk van mai világunkban arra, hogy terveinket erős karral vigyük véghez. Sokminden eltántoríthat bennünket céljaink elérésétől, sokszor még az sem elegendő, ha pusztán erős karral, akarattal, szándékkal rendelkezünk. Ezért van szükség arra, hogy maga az Isten erősítse meg eltökéltségünket, terveinket - és karjainkat a feladatok elvégzéséhez.
Az igeversben Zakariás arról beszél, hogy azért van szükség Isten segítségnyújtásának közbenjárására, hogy megépíttessék újra a jeruzsálemi templom. A babilóni fogságból hazatért népnek valóban ez volt az egyik legszükségesebb és legszentebb célja.
Az újszövetségi korban mi már kell tudjuk, hogy testünk - e földi életben - a Szentlélek temploma kell legyen. Ezért törekednünk kell, hogy mi is megvessük e lelki háznak, a mi örökéletünknek alapjait.
Ebben támaszkodhatunk Isten kegyelmére és gondviselésére!

"Ezt mondja a Seregeknek Ura: Nagy gerjedezéssel gerjedeztem a Sionért, és nagy haragra gerjedtem ellene."

Zakariás próféta könyve 8, 2

Gerjedezéssel gerjedezni kifejezés nagyon nagy indulatot jelent.
Mai világunkban, amikor tényleg az indulatok, sőt a meggondolatlan indulatok befolyásolnak mindent, talán mégis nehéz elképzelni azt, hogy milyen szenvedély fűtheti a mi Istenünket, hogy MÉGIS bízzon bennünk, emberekben.
Ezzel a gondolatmenettel én úgy vagyok, hogy már magamban sem bízom. Hogyan bíznék hát abban az embertársamban, akinek lehet. eltérő érdekei vannak. Lehet életemre tőr, vagy másokéra, a közbiztonságot veszélyezteti, fenyeget. Ilyenkor az én bensőmben is gerjedezik valami. De ez az én emberi gerjedelmem össze sem hasonlítható azzal a gerjedezett gerjedezéssel, amiről itt az Igében olvasunk.
Isten ugyanis az ember irányába nem ítélettel, haraggal, vagy pusztító dühvel indul.
Nem tudom, életünk eddigi folyama során megértettük-e, hogy mi az Övéi vagyunk, az Ő keze alkotása? Hogy: nem vagyunk mi magunkéi, de Jézus vére bére? Hogy egyetlen vigasztalásunk az, hogy mind testestől, mind lelkestől, akár élek, akár halok, nem önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok?
Az Övéi vagyunk, éppen úgy, mint Sion, vagy Jeruzsálem. Nem ellenünk gerjedezik haragra az Úr, hanem érettünk. Most is érettünk harcol, e világ kárhoztatása ellen. Hogy érezzük e harc megpróbáltatásait? Lehet, életünk gyakran nagy megpróbáltatásokkal, küzdelmekkel szembesül. Tudnunk kell azonban, hogy Isten Lelkének gerjedezése a mi életünket is megtisztítja, széppé teszi.

"Szólj az ország minden népének és a papoknak, mondván: Mikor bőjtöltetek és gyászoltatok az ötödik és hetedik hónapban, és pedig hetven esztendeig: avagy bőjtölvén, nékem bőjtöltetek-é?"

Zakariás próféta könyve 7, 5

Emberek küldetnek a zakariási tudósítás szerint, hogy érdeklődjenek: helyes dolog-e úgy böjtölni, ahogy már évtizedek óta gyakorlat az.
Az ünnephez közeledve mi is azt láthatjuk, hogy ünnepeink mind egy kaptafára mennek. Azt is mondhatnánk, hogy ünnepeinket megelőzi egy adventi időszak, melyben felkészülünk arra az ünnepélyes pillanatra (takarítunk, bevásárolunk, asztalt terítünk, meleget csinálunk, fénybe öltöztetjük környezetünket). S ez az ünnepélyes pillanat, tényleg csak egy pillanatig tart. És már minden a múlté.
Láttam egyszer egy filmet, melyben egy nyugdíjas házaspár arra készült, hogy egy növényük - féltve gondozott kertük dísze - kivirágozzon. A virázgzás csak néhány percig tartott, s egyszer történt meg egy évszázadban. Életük eme jelentős eseményére meghívták barátaikat, rokonaikat - mindenkit, akik fontos szerepet töltöttek be életükbe. Nagy ünnepséget szerveztek erre a jelentős alkalomra - melyet életük legjelentősebb eseményének gondoltak. S hirtelen semmivé lett az egész egy óvatlan pillanattól, a véletlentől, melyet egy pillanatnyi figyelemvesztés okozott.
Ha a várakozás ilyen csalódással párosul, akkor talán joggal érezhetjük, hogy elpazarolt idő volt az egész. Az idős házaspár egész élete, küzdelme, készülődése e jelentős eseményre.
Hogy mi is várunk most adventben valamit? Igaz.
Mit tud a próféta mondani az Úr által a hiányokat felhánytorgató kérdezőknek: "mikor bőjtöltetek és gyászoltatok ... nékem bőjtöltetek-é?".
Nekünk a kérdés most eképp hangzana: Adventben az Urat várjuk? Karácsonykor életünk megváltója költözik szívünkbe?

"És szólj néki, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura, mondván: Ímé, egy férfiú, a neve Csemete, mert csemete támad belőle, és megépíti az Úrnak templomát!"

Zakariás próféta könyve 6, 12

Jézus Krisztus születésének gyönyörű ószövetségi ígéretét kapjuk ebben az Igében. Talán alig van adventi várakozásban élő ember, aki ne tudná, hogy a Csemete ígérete kiről és kiknek szól. 

Amikor Zakariásnál ez az ige elhangzik, akkor egy használati utasítás gyakorlati kísérőszövege lehetett. 

A babilóniai fogság idején elhurcolt izráeliek - talán Jeremiás próféta ösztönzésére - biztos megélhetést, jó életkörülményeket teremtettek maguknak. Sok volt az ilyenek között olyan, aki nem tért vissza hazájába, Izráelbe. Eképpen alakulhattak ki a diaszpórák, a szórványok.

Szoktuk mondani, hogy mi is szórványban élünk, s ilyenkor általában arra gondolunk, hogy messze élünk azoktól, akik ugyanúgy gondolkodnak, beszélnek, vagy élnek, mint mi. Különcök lettünk - pedig nem akartunk azzá válni.

Igénk az ószövetségi szórványnak egy nagyon megbecsülendő vonását mutatja meg nekünk abban, hogy a Babilónba szakadt izraeliták azon  szorgoskodnak, hogy aranyat és ezüstöt gyűjtsenek a jeruzsálemiek számára, mert hallották, hogy a templom újjáépítéséhez fogtak.

Ószövetségi próféciává lesz az ő reménységük is, amikor meghagyják, hogy ha koronát készítenek majd a nemesfémekből a főpap fejére, akkor annak csillogása arra figyelmeztesse őket, hogy ebből a fényből, a hitből és reménységből Csemete támad, férfiú, aki úgy építi meg az Úrnak templomát, hogy azon a Sátán sem vesz többé diadalmat.

Istennek legyen hála, mi már olyan adventi váradalomban élünk, hogy tudjuk, Jézus, a Csemete, felépítette ezt a templomot a Golgota hegyén, mikor életét letette az Isten kezébe, hogy Őáltala újra felvegye azt, ezzel mindnyájunknak azt példáztatva, hogy Ő nem csupán maradandót, de örökkévaló ajándékot tud adni nekünk.

"Az angyal felele, és mondá nékem: Ezek az égnek négy szele, jőnek az egész föld Ura mellett való szolgálatukból."

Zakariás próféta könyve 6, 5

A próféta által megrajzolt látomásnál először a színhely a szembetűnő: két érchegy áll egymás mellett, olyan látványt keltve, mintha azok egy városkapu két oldalát biztosító bástyák lennének. Mintha a menny kapuját szemlélteti, ahonnan naponta égi útjára indult kocsiján a Nap. A látomást átélő próféta ismét a menny kapujában találja magát, ahol bepillantást nyerhet Isten szándékaiba. A két hegy közül négy – ókori ábrázolásokból jól ismert – könnyű kétkerekű harci kocsi jön ki, különböző színű lovak vannak eléjük fogva.
A magyarázó angyal szerint a különböző színű lovak által húzott kocsik a világ négy tája felé indulnak, hogy (mindegyik a maga körzetében) bejárják a földet. Ez a „világ négy tája” kifejezés egyébként azért nevezetes, mert a héber szóhasználat szerint annak felel meg, hogy „a világ négy szele”, ahol a „szél” héberül ugyanaz a rúah szó, amely más összefüggésben Isten „Lelkét” is jelenti.
A legfontosabb kérdés az, hogy mit vagy kit szállítanak a kocsik. A 8. versből kitűnik, hogy Isten Lelkét viszik valamilyen céllal. E cél értelmezésében a Szeptuaginta a Lélek szó alatt „harag”-ot gondol, eszerint a harci kocsik Isten haragját, ítéletét viszik, elsősorban „észak földjére”, amely tudvalevőleg Babilóniát jelenti. Még a „lecsillapították Lelkemet (= haragomat)” értelmezés sem tompít sokat ennek a kifejezésnek az erősségén, mert ez is azt jelentheti, hogy csak a Babilonra kimért ítélet után nyugszik meg Isten.
Valószínűbb, hogy a látomás nem ilyen ítéletes tartalmú. Úgy is értelmezhetjük e szöveget, hogy Isten Lelke megnyugszik valakin, rászáll valakire, hogy betöltse erővel, lelki ajándékokkal. A jelkép-kocsikon Isten Lelke megy, hogy felkeresse a világ minden tájára szétszóródott népét.
Amikor mindenhonnan az ítélet és a hanyatlás szele csap meg minket, tudnunk kell, hogy Isten nem azért küldi ki Lelke hitet gerjesztő erejének szeleit felénk, hogy bennünket elpusztítson, hanem Ő azt akarja, hogy megmaradjunk.
Adventi várakozásunkban sokszor érezzük magunkat a menny kapujában: látjuk-e, hogy minden fuvallat értünk történik?

"Azután ismét felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé, egy könyv repül vala."

Zakariás próféta könyve 5, 1

Az újabb látomásban egy, a levegőben lebegő óriási méretű (kb. 9×4,5 méter) irattekercs jelenik meg, nyilván kigöngyölített formában, hogy látni lehessen, ami rá van írva: átokeskü. A zsidóknál ugyanis gyakori volt az esküdözésnek olyan formája, melynél az illető önmagára mondott átkot arra az esetre, ha hamisan esküdnék (pl. Zsolt 137:5–6 vagy Mt 26:74; ahol Péter „átkozódni és esküdözni kezdett”, hogy nem ismerte Jézust). 

E látomás értelme akkor válik világossá, ha arra gondolunk, hogy a fogságból hazatért zsidók, akik pontosan számon tartották, hogy hol volt egykor családi birtokuk vagy házuk, gyakran azt tapasztalták, hogy a jobb földeket elfoglalták az otthon maradtak vagy az idegenből beköltözöttek, a rommá vált házak köveiből pedig maguknak építettek új házat. Sok civódás, birtokper származott ebből. Dokumentumok híján sokszor az eskü (gyakran hamis eskü) alapján döntöttek a bírák.

A prófétai látomás e visszás állapot megítéléséről szól, és a hamis esküben kimondott átok teljesülésével fenyegeti a más vagyonát jogtalanul eltulajdonítókat. A várt új korszakhoz egészen méltatlan ez a helyzet, és a próféta szerint Isten majd úgy tesz igazságot, hogy valóra váltja az átkot, hiszen hamis esküvel hitelesített rablásról van szó, s ez megcsúfolja a kibontakozóban levő messiási kor társadalmának szép rendjét.

Gyakran mi is hajlamosak vagyunk ilyen visszásságokra, s bár esküvéssel fogadkozunk, csak egy ilyen "repülő könyv" látványa képes valós helyzetünkre ébreszteni minket. S mi a valós helyzet? Miközben magunk is próbálunk valami eredményt kovácsolni a sors szeszélyeiből, azt hisszük, hogy ezt a szeszélyes véletlenszerűséget senki nem tudja irányítani. Igaza lehet így a világi nézetnek: élj a mának!

Igénk azonban a Könyvre figyelmeztet minket. A könyvben átok van megfogalmazva, ítélet minden visszásságra vagy bűnre nézve, de a kegyelem kihirdetése az irányában, aki felismerte, hogy ez a világ nem véletlen történéseken, hanem Isten bölcs irányításán és szeretettel teljes gondviselésén alapszik.

Olvass életed repülő könyvéből, élj Isten tanácsai szerint!

Igyekezzél Hozzám jőni hamar! - Adventvasárnapi igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Igyekezzél hozzám jőni hamar.

Mert Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment Thessalónikába: Krescens Galátziába, Titus Dalmátziába.

Egyedül Lukács van velem. Márkust magadhoz vévén, hozd magaddal: mert nekem alkalmas a szolgálatra.

Tikhikust pedig Efézusba küldöttem.

A felsőruhámat, melyet Troásban Kárpusnál hagytam, jöttödben hozd el, a könyveket is, kiváltképpen a hártyákat.

Az ércmíves Sándor sok bajt szerzett nékem: fizessen meg az Úr néki cselekedetei szerint.

Tőle te is őrizkedjél, mert szerfelett ellenállott a mi beszédinknek.

Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nékik.

De az Úr mellettem állott, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és megszabadultam az oroszlán szájából.

És megszabadít engem az Úr minden gonosz cselekedettől, és megtart az ő mennyei országára; akinek dicsőség örökkön örökké! Ámen."

Pál apostol Timótheushoz írt második levele 4, 9-18

Alapige:

"És megszabadít engem az Úr minden gonosz cselekedettől, és megtart az ő mennyei országára; akinek dicsőség örökkön örökké! Ámen."

Pál apostol Timótheushoz írt második levele 4, 18

"És megszabadít engem az Úr minden gonosz cselekedettől, és megtart az ő mennyei országára; akinek dicsőség örökkön örökké! Ámen."

Pál apostol Timótheushoz írt második levele 4, 18

Pál apostol fogságának - de talán lehetne mondani úgy is, hogy földi életének utolsó napjait éli. Ebben a pillanatban - Timótheushoz, kedves fiatal munkatársához írt utolsó levelében - arról végez számvetést, hogy mivé lett élete. Szomorúan látja, hogy sokan elpártoltak mellőle. Nemcsak a történések, kalandos utak értek véget élete számára, de egykor hűségesnek ígérkező szolgatársak is elmaradoztak mellőle. Úgy érkezett meg élete végéhez, hogy azzal a bizonyossággal maradt, hogy egyedül az Úr szabadíthatja meg gonosz cselekedeteitől, aki szemtanúja, szenvedő alanya volt elkövetett bűneinek, de egyben a bűnt megbocsátható egyetlen hatalom is Ő.
Mikor ezt Pál apostol felismerte, örömét és boldogságát azokkal osztotta meg, akik a legkedvesebbek voltak számára. Timótheus, lelki fia egy ilyen személy volt. Neki írja, hogy Istennek adjon dicsőséget örökkön örökké.
Ma, advent várakozásának első idei vasárnapján ki lenne az, akit te az Isten szabadítására figyelmeztetnél? Figyelmeztesd, de ne csak szavakkal, hanem életed bizonyságtételével is!

"Majd visszatére az angyal, aki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel."

Zakariás próféta könyve 4, 1

Mikor álmunkból ébresztenek fel, akkor megfontolás nélkül mondunk ki dolgokat. Az angyal, aki beszél Zakariással, ezt az állapotot kihasználva vizsgálja meg a próféta életét. Mit láthat?

Ha ami életünkbe beletekintene valaki, mit látna?

Zakariás, még alig éber állapotában is érdeklődve figyelte az újabb látványt a hétágú gyertyatartóról. Vajon ez a menóra jelenthette-e a mindenkori ember életét? Amikor kifogy belőle az olaj, elmúlik-é az élet?

Talán Zakariás prófétai életének legjelentősebb látomása van itt leírva. Minden ember élete egy gyertyához hasonló. Addig tart az élet, míg a kanócot táplálja a viasz.

Emberi mivoltunknak az a mértékadója, hogy milyen, vagy egyáltalán van-e kapcsolatunk teremtő Istenünkkel.

Mindannyian azért teremtettünk erre a világra, hogy létünkkel Istenről való bizonyságtételek - világító gyertyák legyünk. "Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Mt 5, 14-16)

Ma is erre ébresztett fel az angyal: Légy annak bizonyságtétele, hogy Isten, a te Atyád!

"Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt."

Zakariás próféta könyve 3, 3

Jósua, a főpap szennyes ruhában áll az Úr angyala előtt. Bibliai történetekből, sőt ünnepeink alkalmával átélt személyes élményeinkből az a kép áll előttünk, hogy Isten igéjének közvetítője díszes, ünnepi öltözetben végzi szolgálatát. Mi történhetett Jósua főpappal, hogy szennyes ruhába van öltöztetve?
Két dolog lehetséges: vagy ő nem vette észre, mikor összepiszkolta ünnepi ruháját, vagy valaki - bármilyen oknál fogva - ebbe a szennyes ruhába bújtatta bele őt. A bibliamagyarázatok is eme kettős értelmezés szerint fejtik ki érvelésüket: a főpap személyes bűneinek, vagy a fogságból visszatért nép közösen elkövetett hibáinak tulajdonítják a szennyes főpapi ruhát.
Zorobábelnek, a júdeai vezetőnek háttérből való támogatása a Kr.e. 521-520-as években gyengélkedő, majd ismét erőre kapó Perzsa birodalommal szemben erős, sátáni ellenségeket és vádlókat eredményezhetett Jósua főpap számára.
Tény, hogy valaki észrevette, hogy Jósua főpap ruhája piszkos, s egyből nagy ügy lett belőle. Bírósági vádemelés a Sátán (a mindenkori ellenfél) részéről. Az ítéletbíró maga az Úr. Ő is látja a piszkot a főpap ruháján, de nem a főpapot bünteti, hanem új ruhába öltözteti őt. Jósua tiszta ruhába öltöztetése a bűnbocsánat, vagy még inkább az ártatlanná nyilvánítás  kifejezése.
Hatalmi harcok ma is zajlanak. Nemcsak a vezetők, hanem még a legelesettebb emberek is megtapasztalják ezeket. Gyakran mi magunk is e küzdelmekben összekenjük ruháinkat. Azonban az is megtörténhet, hogy valaki szándékosan mocskos ruhába öltöztet bennünket - a világ előtt. Nagyon sok embernek szüksége van arra, hogy az Isten megerősítse szolgálatában, életében. Nem tetteinkért, ártatlanságunkért, hanem a főpap elé állított Csemetéért (8. vers) kaphatunk mi is bűnbocsánatot és tiszta ruhát. Ő, azaz Krisztus a mi Istenhez találásunk egyetlen lehetősége.
"Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!"- mondja az Úr Jósua főpapnak a negyedik versben.
Ezen a történeten gondolkozva egy ének szavai jutottak eszembe. Talán jobban megértjük általa életünk célját!

Magára vette szennyes ruhámat, így békíté meg Istent, Atyámat.Így békíté meg, így békíté meg Istent, Atyámat.

Kín, mely őt érte, nékem volt szánva. De Ő felvitte a Golgotára.De Ő felvitte, de Ő felvitte A Golgotára.

Szerelmes szíve szakadt meg értem, Hogy eltörölje mind, mind a vétkem.Hogy eltörölje, és eltörölte Mind, mind a vétkem.

Jézus, Te drága, mit adjak Néked? Összetört szívem hozom Elébed.Összetört szívem, összetört szívem Hozom Elébed!

"Felemelém ismét szemeimet, és ímé, láték egy férfiút és a kezében mérő-kötelet."

Zakariás próféta könyve 2, 1

Újabb látomásban részesül Zakariás, de mintha nagyon hasonlítana az eddigiekhez ez is. Az előző ígéret, mely szerint Isten népe visszatér, Izrael és Jeruzsálem is megépül, mintha megerősítésre szorulna. Zakariás eme látomásában már nem szarvakat letörő harcosokkal, hanem mérő-kötelet hordozó tervezőkkel, vagy inkább kivitelezőkkel találkozunk.
Mire való ez? Abban a kaotikus állapotban, melyben Jeruzsálem városa és népe volt, semmit sem mertek az emberek biztosra venni. Ez a bizonytalanság még Isten biztos igéreteinek a megkérdőjelezéséhez  is hozzájárult. Semmi sem volt biztos. Kálvin e versek magyarázatában azt írja le, hogy a jeruzsálemi templom abban a korszakban egy kunyhóhoz hasonlított, hogy tudott volna a nép reménykedni régi dicsőségének visszanyerésében.
Érdekes az egész történésben, hogy az Úr először a prófétát kell meggyőzze: neki ad újabbnál újabb lehetőségeket a látomások által isteni tervébe betekinteni. Neki, kell meggyőződnie, majd ezt a meggyőződését átültetnie népe szívébe is.
Gondoltad valaha, hogy Isten úgy tekint rád, mint egy ószövetségi prófétára? Pedig így  van. Kiválasztott téged, hogy megmutassa neked hatalmát.
Ez a világ most is inkább bizonytalanságot láttat, senki nem tudja, mi mivégre történik. Nemcsak általános dolgokban, de személyes élethelyzetünkben is sokszor elbizonytalanodunk. Bármerre megyünk tanácsot kérni, vagy biztonságot találni, minden világi hely olyan ingoványosnak tűnik, mint Zakariás korában a régi pompáját veszített, már igazából csak kunyhónak tűnő jeruzsálemi templom. Nemcsak mai templomaink ilyenek, de hitünk is meginogott a világ változása következtében. Már remélni se merjük a jót.
Ezért küldi ma hozzánk az Úr ezt a kezében kezében mérő-kötelet tartó férfiút, aki valójában egy angyal - Isten küldötte a prófétához. Jeruzsálemet, az országot, a világot méri - helyet készít benne az érkező örömnek és dicsőségnek, mely onnan aztán az egész teremtett világra kisugározza világosságát.
Így keres ez  ige által az Isten mindannyiunk életében helyet az Ő szeretet-magjának belénk ültetésére. Ha érezzük, hogy megpróbál az Úr, tudjuk meg, hogy mér bennünket, készíti a hit bizonyosságát életünkben, hogy általa előbb saját életünket, majd a körülöttünk lévőkét is biztonsággal, reménységgel és üdvösséggel töltse meg!

"Igen megharagudott az Úr a ti atyáitokra."

Zakariás próféta könyve 1, 2

Zakariás próféta a babiloni fogságból hazatért júdaiak prófétája volt. Könyvének kezdésében látható, hogy kortársa volt Haggeus prófétának, bár valamivel később lépett fel nála. Mindketten buzdítottak a jeruzsálemi templom újjáépítésére, és többször említik a fogságból hazatért nép világi és vallási vezetőit: Zorobábel helytartót és Jósua főpapot.
A prófécia elején Istentől való elhívatásáról beszámolva egy történeti visszapillantást vet a múltba. Emlékeztet a korábbi próféták megtérésre hívására, amely azonban akkor süket fülekre talált. Pedig már Jeremiás elhívatási látomásában kifejeződött az a bizonyosság, hogy Istennek gondja van rá, hogy beteljesítse igéjét . Jövendölései szóról szóra be is teljesedtek, amikor Kr. e. 587-ben Júda megsemmisült, lakossága nagyrészt fogságba került, a templom rommá lett, mert – mint Zakariás mondja a 2. v.-ben – Isten igen megharagudott népére.
Ezután nagy idő telt el, kihalt egy generáció ítéletmondó prófétáival és a megítéltekkel együtt. Egyedül Isten igéje marad örök és állandó, sőt mindig aktuális. Ezért hangoztatja Zakariás is a megunhatatlan „térjetek meg!” felhívást, bekapcsolódva abba a sorba, amelynek folytatója lesz majd Keresztelő János és maga Jézus is.
Zakariás megtérésre hívása – bármilyen prózai szövegben hangzik is el – nem volt sablonos szólam, hanem az ő korában is szükséges lelki követelmény.
Felhívásához hozzáfűzi: Ha megtértek, Isten is hozzátok tér, kegyelemmel fordul felétek! (3. vers) E „kölcsönös megtérés” az újszövetségi igét idézi: „Közeledjetek az Istenhez, és Ő is közeledni fog hozzátok!” (Jak 4:8).

"Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben."

Mikeás próféta könyve 7, 20

Mikeás próféta is üdvígéret hirdetésével fejezi be Isten üzenetének hirdetését: Isten hűséget mutat választottai maradékának.
Az egész Szentírás azzal van tele, hogy Isten Fia a világ kezdetétől fogva a világ végezetéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által magának az igaz hitben megegyező, örök életre elválasztott sereget gyűjt (HK 54). Ennek a seregnek tagja lehet minden ember, mint ahogy az első emberpártól kezdve Ábrahámon, vagy Jákobon kívül sokan meg kellett harcolják a hit harcát. Az ő harcukat, küzdelmüket jól ismerjük a Szentírásból. Ádáz küzdelmek, csalások, rossz döntések, megbánások és az Úrhoz való fordulás jellemezte életüket. Sokan a mai emberek közül hasonló küzdelmet folytatnak életükben - valószínűleg mi magunk is. Nem értjük egymást, tetteinket, nem tudjuk, mit hoz a holnap.
Isten nélkül tényleg bizonytalanok lennénk. Hogy mégis reménységünk lehet, hogy céljaink, vágyaink vannak, hogy úgy érezzük, érdemes küzdeni - mind annak köszönhető, hogy Isten hűséget mutat irántunk.
Az Ő hűsége láthatatlan, de mégis megtapasztalható. Ennek  a láthatatlan reménységnek, Isten hűségének a felmutatásával zárja a próféta üzenetét. Valódi reménység ez: az élet küzdelmeinek értelme. Nekünk is ezt mutatja fel igénk: életünk harcainak értelme Isten kegyelmi ajándéka.

"Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!"

Mikeás próféta könyve 7, 1

Időnként néha magamba nézek, gondolom mások is művelnek ilyet. Amikor őszintén megvizsgálja magát az ember, megrémül a látványtól: látja, mivé lett azon az úton, amelyen mindig is járni akart.
Hasonlóan kiáltottam fel - persze én a magam belső hangján -, mint a próféta ama felismerés után. Nem vagyok abban biztos, hogy ő maga nyomorúsága miatt jajgatott csupán - lehetségesebbnek tartom, hogy saját életével együtt közösségének reménytelenségén is szánakozott.
Olyanná lett az élet, mint a letarolt mező, vagy a megszedett szőlő - a prófétai hasonlat szerint. Hallottam arról, hogy milyen keserves annak, aki tarlózni jár. Az ilyen ember, miután leszedték a termést, megy keresni és összeszedni az elejtett maradékot.
Közös jellemzője korunknak és a próféta idejének, hogy ez a tarlózás az aratás, vagy a szüret előtt megtörtént. Abban az időben is, és manapság is az jellemző ránk, emberekre, hogy minél hamarabb - sőt ha lehet, még a munka előtt vegyük el a fizetséget. De nemcsak az emberi munkára és az anyagiakra kell gondolnunk ebben a vonatkozásban, hanem teljesen mindenre, ami életünkkel kapcsolatos. Mindent, még az életünket is hajlamosak vagyunk jutalomnak felfogni, és nem lehetőségnek az Istennel való találkozásra.
A próféta szinte sírva látja, mikor magára és népére néz, hogy egy enni való gerezd sem maradt az emberi becsületből, istenképűségből.
Lehet - ha magunkba és közösségünkbe nézünk őszintén - mi is ezt láthatjuk. Mit tehetünk ebben a helyzetben? Ismerjük fel, hogy az életünk nem érdem, hanem esély arra, hogy az Ő gyermekei lehessünk!

Mivel menjek eleibe az Úrnak? - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul, a hallgatóknak romlására.

Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.

A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek.

És az ő beszédök mint a rákfekély terjed; közülök való Himenéus és Filétus.

Akik az igazság mellől eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyeknek a hitét.

Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.

Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók.

Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas."

Pál apostol Timótheushoz írt második levele 2, 14-21

Check this out on Chirbit

Alapige:

"Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel."

Mikeás próféta könyve 6, 8

"Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel."

Mikeás próféta könyve 6, 8

Vasárnap van, jogos a kérdés: mivel menjek eleibe az Úrnak?
Mikor ebbe belegondolok, eszembe jutnak azok az emberek, akik nem is vágynak arra, hogy Isten eleibe menjenek. Ők úgy érzik, nincs oka ennek, nincs értelme, a vasárnap egy nap a többi mellett, a hétvégének utolsó napja.
Én úgy gondolom, és hiszem, hogy a vasárnap a hét első napja, amikor azt ünnepeljük, hogy Jézus feltámadt a halálból, ezáltal legyőzte a mi legnagyobb, és megkerülhetetlen ellenségünket. Mert a halál megkerülhetetlen, Isten alá rendelt hatalom is egyben, melyet arra használ fel az Isten, hogy munkája által megtisztítson, újjá teremtsen bennünket, embereket.
Én erre emlékezek vasárnaponként, és Isten győzelmét ünneplem az ember bűneinek halála felett.
De mit vihetek én az Úr elé egy hét után? Érdemeim felsorolhatom könnyen, de vétkeimnek se szeri, se száma. Ha jót is tettem, mindig a magam érdeke vezérelt.
Égőáldozatot adjak, esztendős borjakkal? - kérdi a hatodik versben a próféta. Talán én is kérdezhetném, kifizethetném-e Isten hozzám való jóságát az általam birtokolt anyagi, vagy vagyoni javakkal?
Rájövök arra, hogy Isten mindennel rendelkezik, amim nekem van - nem arra van szüksége az Úrnak, amije amúgy is van. Arra van szüksége, ami hiányzott eddig. Mi az?
"Megjelentette néked, oh ember...mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel."
Az Isten iránti tisztelet.

Keresztelési igehirdetés: Kovács Tamás

Alapige:

"És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.

Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,

Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!"

Máté evangéliuma 28, 18-20

Check this out on Chirbit

"És kivágom kezedből a bűvszereket, és szemfényvesztőid nem lesznek néked."

Mikeás próféta könyve 5, 12

Az Úr Isten meg akarja tisztítani népét a bűnöktől. Olyan emberekre van szüksége, akik fedhetetlenek.
A Mikeás korabeli emberek is azonban olyanok voltak, mint a mindenkori emberek, azoknak utódai, akiket a Sátán ott az Édenkertben kígyó formájában becsapott. Mi is, mint ők, el szeretnénk bújni az Isten elől, és reménykedünk abban, hogy egyszer csak sikerül saját erőnkből saját talpunkon megállni.
Bűvszerekben hiszünk, szemfényvesztőkre hallgatunk inkább, minthogy abban bíznánk aki volt, és aki eljövendő.
Isten meg akarja tisztítani népét ezektől a szemfényvesztőktől. Harcot indított ellenük. Lehet ebből a harcból mi csak a veszteségeket látjuk, azt hogy a mellettünk levők eltűnnek, s a mi erőnk is egyre fogy.
Az Úr kezünkből kivágja a bűn eszközeit, eltávolítja mellőlünk a kísértőt. Így tisztít meg minket.

"És ő a mi békességünk. Ha az Assirus eljő a mi földünkre és megtapodja palotáinkat: állatunk ellene hét pásztort és nyolc fejedelmi férfiút."

Mikeás próféta könyve 5, 5

A prófécia előző verseit együtt olvasva megkapjuk a békesség forrását. Igénk csak azt jelzi: Ő a mi békességünk, de ami az ötödik fejezet elején található, az Krisztusnak a felmutatása.
Adventben élve szoktuk gyakrabban hallani a második vers aranymondását: De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.
A Betlehemben és emberi szívünkben megszülető Isten Fia, Ő a mi békességünk! Van, akinek kétezer éve már megvan ez a békéje, van aki most vágyódik csak igazán utána. Nem Rajta múlik, mikor találjuk meg Őt.
Mikeás arról ír, hogy az Isten szabadításába vetett reménység, váradalom és bizalom átnevelhet mindenkit. Az asszírokkal küzdő Júda hét pásztor és nyolc fejedelmi férfit állít ki - de nem emberekben, nem a háború megnyerésében, hanem a Békesség Fejedelmében bízik.
Az lehet a mi békességre jutásunk egyedüli feltétele, ha Krisztus békéjét elfogadjuk. Ő nem legyőzni akar bennünket rettegéssel, fenyegetéssel, korszerű hadi- vagy lelki hadviseléssel, hanem meggyőzni: békességet adni.
Nem rajta múlik, mikor találjuk meg Őt. Vannak akik régóta keresik a békességet, de csak háborúságot találnak. Figyeljünk nagyon, Ő közeledik felénk ma is!

"Miért kiáltasz hát kiáltva? Nincsen-é közötted király? Elveszett-é a te tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a gyermek-szűlőt?!"

Mikeás próféta könyve 4, 9

A kérdések sorozata, mely igeversünkben már a végére egyetlen fájdalmas felkiáltássá változik, melyben Isten népének hamis biztonságérzete egyszerre eltűnik.
Ahogy akkor a nép, úgy az egyén is sokszor érezheti a bizonytalanság, vagy a hamis biztonságérzet lelki hatásait. A próféta és Isten népe számára nyilvánvalóvá lett, hogy eddigi jólétük pillanatok alatt romba dőlhet. Nem csoda, ha felismerve ezt a bizonytalanságot, fejvesztve menekülnek, kiáltozva bűnöst keresnek.
Nincs, aki a felelősséget vállalna, nincs vezető, aki kiutat találna az ország és a nép megmaradására.
A bibliai kép fájdalma miközben egyre fokozódik, úgy mutat megoldást: a szülés előtt álló nő képe a szenvedés értelmét fejezi ki. Ahogy sűrűsödnek a fájdalmak, s ahogy elviselhetetlenné kezd válni az ember számára a gyötrelmes általa létrehozott látszat-világ, úgy - szinte a semmiből - Isten munkája által a gyötrelmek közepette megújulás születik.
Ha Isten népének el kell is hagyni régi viszonyait és élete új keretek közé kerül, Isten ott lesz vele is mindenkor. Ő a büntetés alatt is hű szövetséges, jó pásztor, aki részt ad népének a végső diadal dicsőségéből.
Nézzük át a magunk szemszögéből nézve az igét mégegyszer: kiáltunk kiáltva, nincs tanácsadó, fájdalmak sorozatát éljük át hamis biztonságunkban. Az igével együtt tegyük fel a kérdést: Miért?
Megválaszolni az élet fogja! Bízzunk abban, hogy - mint hívő népe számára - Isten nekünk is megadja az általa megújított élet lehetőségét!

"Mert minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön örökké."

Mikeás próféta könyve 4, 5

Az igéből is az látszik, hogy valójában felépült a templom. Mi ugyan szentírási ismereteinkből tudjuk azt, hogy amit Jézus fogadott, be is teljesítette: saját életét letette, az emberiség lerombolta a templomot, s Ő újra felépítette azt, azaz, örök reménységet adott minékünk is bűneinkből való szabadulásra.
Mikeás könyve azonban attól prófécia, hogy mindezt - a bűnökből való szabadulást, Jeruzsálem újra felépülését - évszázadokkal korábban megmondta, Isten akaratából.
Ugyanúgy lehetetlennek és valótlannak tűnhetett Isten akkori népe számára ez az ígéret, mint ha napjainkban mi kapnánk ilyen reménykeltő üzeneteket.
Hova gondol ez a világ? Méghogy minden jóra változik!? Hiszen éppen az ellenkezőjét látjuk: egyre lehetetlenebbnek tűnik ez a világ. Ma már nem nagyhatalmak fenyegetnek, mint egykor Izrael és Júda népét, hanem éppen semmi kis emberek, leleplezhetetlennek tűnő akcióik során rombolnak le minden reménységet.
Szinte ugyanúgy érzünk, mint Mikeás, Ézsaiás, Hóseás és Ámos korában az emberek: szeretnénk hinni a próféciában. Hiába tudjuk, hogy Krisztusban minden beteljesedett, mi még mindig új csodákra várunk.
Pedig a lerombolt templom felépült harmadnapra - Krisztus feltámadt a halálból, legyőzte azt, hogy nekünk biztos reménységünk legyen.
Van ilyen reménységünk? Látjuk-e azt, hogy az üdvkorban élünk? Nekünk senki és semmi nem árthat már, mert nem magunkéi vagyunk, hanem a Krisztusé.
Minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is...

"Azért ti miattatok mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős hegygyé."

Mikeás próféta könyve 3, 12

Egy vádiratot olvashatunk a "ti miattatok" kifejezésben. Mostanában mindenki vádol mindenkit, egyik ember a másikra mutogat, ha valakit felelősségre akarnak vonni. Nemcsak politikában, hanem a legegyszerűbb emberi közösségekben is így van ez: a felelősséget mindig igyekszünk levenni vállainkról.
A bűneset óta van így, amikor Ádám Évát, Éva pedig a kígyót okolja Isten rendelkezésének megszegése miatt. Azóta hárítjuk egyikőnk a másikunkra a felelősséget.
Saját életünkben turkálva mindenki tudna olyan esetet felhozni, melyben ő az egyik szereplő - általában a sértett. De ezt nem olyan sokan látják, mint azoknak az esetét, akiknek az életük kirakatként állanak előttünk. Ezért említettem a politikai életet (de úgyanúgy lehetett volna a tudományos réteget, vagy éppen napjaink celebjeit is említeni), mint nyilvános példáját annak, amit igénk mutat: minden ember élete ismert az Úr előtt.
Hogy mit okozhat egy-egy tévedés, félrevezetés, rosszindulatú tevékenység azt láthatjuk napjaink eseményeiben: kormányok buknak meg, ideológiák süllyednek el, egészen addig, hogy már az egyszerű ember úgy érezheti, segítő szándéka is félreérthető lehet egyesek számára.
Ami civilizációnkkal történt, lavinát indított el, olyat, mint amiről Mikeás is prófétál. Ő azt mondja:  mezővé szántatik a Sion, kőhalommá lesz Jeruzsálem és a templom hegye erdős heggyé, mi pedig azt tapasztaljuk, hogy félelemmel, bizonytalansággal, veszélyérzettel lett tele, az amúgy békességesnek és modernnek mondott életünk.
Miért? Mert a bűn költözött be életünkbe - és mi engedtük be! Egyszóval miattunk. Móricz Erdélyt még Tündérkertnek nevezi, s lám, mi lett belőle? Némi keserű humorral mondjuk, hogy a lehetőségek hazája: itt minden lehetne, de senki se akar változtatni, csak rosszabb ne legyen! S egyre rosszabb lesz.
De nemcsak a világ, vagy szűkebb térségünk torzul el a bűn hatására, hanem mi magunk is. A prófécia figyelmeztet: változtassunk ezen. Nem a szétdobált köveket kell újra egymásra rakni - az építő munkát maga Krisztus végzi -, hanem a bűnt (mely minket megemészt) kell elkerülnünk.
Vegyük észre, a romlás bűneink miatt következett be, de Krisztus értünk építi fel harmadnapra a lerontott templomot!

"Ne prófétáljatok! prófétálnak ők. Ha nem prófétálnak ezeknek, nem múlik el a gyalázat!"

Mikeás próféta könyve 2, 6

A prófétálás ajándékának megtagadásáról, illetve a prófécia elhallgattatásának következményéről szól igénk. Mikor mi naponta Isten Igéjében keressük napi útmutatásunkon túl az örömet és a simogatást, napi igei lelki útravalónkat, el kell gondolkoznunk azon, hogy másoknak milyen lelki táplálékuk lehet. Hol keresik az örömet, a simogatást?
Mikeás próféta a Kr.e. 800 - 750-es évekből, egy olyan korszakból szól mai társadalmunkhoz a Szentíráson keresztül, amelyben szintén sok igazságtalanság, kizsákmányolás, harag és düh volt. Pont, mint mostanában.
Izráel vezetői úgy vélekedtek, hogy nekik olyan Istenük van az Úr személyében, aki mindentől megóvja a népet és vezetőit. Ezért azoknak csupán az a feladatuk, hogy őrködjenek az Isten tiszteletének a megtartása felől. Idővel ez annyira gépies szokássá, monoton kötelességgé vált, hogy a vezetők észre sem vették, az istentisztelet levezetői pedig egyszerűen nem hitték el, hogy Isten nem a felszínes áldozatok miatt szereti és óvja a népet. Csonka fogaskerekei lettek ezek az előljárók egy olyan szerkezetnek, amit nemzetnek, Isten népének mondtak.
Amikor a próbatételek jöttek, amikor idegen uralom alá került Isten népe, amikor az Úr büntetése sújtott le a bűnös életvitel miatt, megtört a bizalom, megszűnni látszott a nemzet védettsége.
Prófétálás, illetve ennek hiányában a gyalázat - ez a két kulcsszava igénknek.
Minden nap prófétálnak nekünk. Vannak prófétáink, akik már nem teveszőr-ruhában vannak, de mégis Isten üzenetét hozzák el hozzánk. Ebben az üzenetben mindig Isten igazságossága  van megfogalmazva. Ő haragszik az általunk elkövetett, vagy bennünk levő bűnre. Ezt ítéli meg, de nekünk, gyermekeinek a kegyelmet hirdeti!
Régebben az üzenet hordozóit prófétáknak, majd evangélistáknak, apostoloknak neveztük. Elérkezett az az idő, amikor te töltheted be ezt a különösen fontos tisztséget. Hirdesd ma munkáddal - mindenkinek, akivel érintkezel - Isten igazságosságát, kegyelmét! Prófétálj, hogy múljon el a rajtunk lévő gyalázat, melyet a bűn befogadása okozott! Isten megszabadíthat!

Gyászjelentés: Győri Lajos (82)

2015. november 14.-én, szombaton este 82 éves korában elhunyt Győri Lajos testvérünk. 

Isten akaratába belenyugodva búcsúzunk tőle. 

Virrasztása vasárnap este 18:00 órakor a Református Temető Ravatalozójánál lesz megtartva. 

Utolsó földi útjára hétfőn, november  16.-án délután 13 órakor kísérjük el.

Az Úr vigasztalja meg gyászoló testvéreinket a feltámadás reménységével, elköltözött testvérünket pedig

részeltesse a megváltás drága ajándékában!

Igeolvasás a virrasztó alkalmával:

"Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.
De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.
Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott.
Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését."

Pál apostol Timótheushoz írott második levele 4, 1-8

Check this out on Chirbit

Temetési igehirdetés:

Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:

Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését."

Pál apostol Timótheushoz írott második levele 4, 7-8

Check this out on Chirbit

Istenfélelem megelégedéssel - igehirdetés

Bibliaolvasás:

"Ha valaki másképpen tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség szerint való tudományt,

Az felfuvalkodott, aki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irígység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások,

Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai akik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál.

De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel;

Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit;

De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.

Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik.

Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.

De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.

Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.

Meghagyom néked Isten előtt, aki megelevenít mindeneket, és Krisztus Jézus előtt, aki bizonyságot tett Poncius Pilátus alatt ama szép vallástétellel,

Hogy tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig,

Amit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura,

Kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen."

Pál apostol Timótheushoz írt első levele 6, 3-16

Check this out on Chirbit 

Alapige:

"De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel"

Pál apostol Timótheushoz írt első levele 6, 6

"De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel."

Pál apostol Timótheushoz írt első levele 6, 6

Az elmúlt időszakban nagyon sok tanácsot hallottam. Néha megfontolom, amiket hallok, hogy aztán jól tudjam alkalmazni azt magamra nézve. Sokszor azonban olyan jóhiszemű tanácsok hangzanak el, melyekkel nincs mit kezdeni. Ha valaki úgy tanácsol, hogy közben nem ismer, nem tudja, milyen körülményben vagyok, akkor tanácsa nem lehet segítség.
Isten azonban ismer bennünket jól, hiszen gyermekei vagyunk, Ő teremtett minket. Ismereténél ebben a mi sebektől sajgó világunkban azonban úgy érezzük, többet ér a szeretete. Ő szeretetből, ismeretből, féltésből tanácsol, méghozzá olyat, aminek a megfogadása valós segítség lehet.
Egykor Pál apostol által tanácsolta ezeket a szavakat Timótheusnak: "valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel".
Nyereségre építkezett be az akkori világ, ez a motivációs hajtóerő mai életünkben is. Nem csinálunk semmit, ha az nekünk nem éri meg, ha nincs valami jutalékunk belőle. Az a gond, hogy ez az élet - és az elhidegülés, amely ebben az életben egyre inkább meghatározó lett - arra nevelt bennünket, hogy beérjük kisebb nyereségekkel. Társadalmainknak meg kell tanulni azt, hogy mennyi a minimum! Aminél kevesebbet adni nem lehet. A római időkben azt mondták, hogy kenyeret és cirkuszt kell adni a népnek. Ma már ezt a minimumot nem kenyérben, hanem legtöbb esetben sikerben mérik. S úgy, ahogy a sikertelen ember lázadoz, a ma embere is folyton elégedetlen azzal, amije van.
Keresztyén emberként tudom, hogy a ma emberének mindene megvan: Krisztusban az élet! De látom a tüntető tömeget az utcán, a rendszerváltókat, a munkából fáradtan hazaérkező embereket, a tehetetlenségükben majdnem síró öregeket, az elégedetlen, és a semmivel be nem telő fiatalokat.
Ilyen a teremtett világ? - kérdem.
Ebből az igeversből érkezik a válasz számomra is. Mai Timótheusként én is másképp képzelném, de a választ egyszerűen most így fogalmazom meg magamban: Ilyenné tettük ezt a világot!
Mind többre és szebbre és jobbra vágyunk, és bármennyire hajtjuk is magunkat, életünket egy idő után annyira ellepi az anyagiasság (a pénz utáni hajtás), mint a művészetet a giccs, a szeretetet a felszínesség, színlelt békét a félelem.
Pál azt mondja munkatársának: "valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel!" Hidd el, ő tudta, Istentől. Félte Őt, s ez az istenfélelem vezette át akkor, mikor kenyere sem volt, vagy cirkusz volt körülötte, cirkusz, melyben ő volt a bohóc.
Féld az Istent, és mindig elégedj meg azzal, amit Ő neked ad. A megigazulásnál, a kegyelemnél és az örök életnél nagyobb ajándékot senki nem adhat neked.
Köszönd meg ezt Neki a mai vasárnapon hálaadással!

"Mert ímé, kijő az Úr az ő helyéről, és leszáll és lépdel a földnek magaslatain."

Mikeás 1, 3

Krisztus születése előtt 722 - de Isten kegyelme folytán írhatnánk remélhetőleg más dátumot is saját életünkből - az Úr láthatóvá vált: kijött helyéről, leszállt, és lépkedett a föld magaslatain.
Egy Mikeás nevű egyszerű ember látta ezt, akinek neve azt jelentette: kicsoda olyan, mint Isten? Ő Ámosnak, Hóseásnak és Ézsaiásnak kortársa volt. Abban az időben is az Úr féltette népét, emberek által szólt hozzájuk. Mikeás egy ilyen Isten által üzenetátadásra felhasznált eszköz volt. Istenélményét próféciák hirdetésében élte meg, az ítélet hirdetése mellett, azt az üzenetet is hirdette, amit neve jelentett: Istenhez nincs hasonlatos jóság.
Az ember nemcsak a törvény erejében, de a szeretetben is - melyet önmaga, embertársa és Isten felé sugároz - meg tudja mutatni a szövetségben, Isten kegyelmében való megmaradását.
Isten ma is beléphet életünkbe, és Ő be is akar lépni! Nap, mint nap azért száll le, jő ki, lépdel, hogy észrevegyük oltalmazó jelenlétét életünkben. Azt, hogy minket is meg akar szólítani, velünk is terve van.

"Ímé, napok jőnek, ezt mondja az Úr, és ott éri a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. És a hegyek musttal csepegnek, a halmok pedig mind megáradnak."

Ámos 9, 13

Ami az ítélettel párhuzamba vont rostálást jelölte az előző igeversekben, csak most látjuk, hogy nem végső pusztulást, hanem megtisztítást jelent. A bűnöktől való megtisztításnak az eredménye a boldog jövő megélhetése lett.
Olyan ellentétekben megmutatkozó hasonlatokkal találkozunk ebben az igeversben, melyeket ritkán találunk meg nagy irodalmi művekben is. Pedig nagyon kifejező a kép: "ott éri a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt", "a hegyek musttal csepegnek, a halmok pedig mind megáradnak". Ha csupán az emberekkel és az emberi munkával kapcsolatos első kifejezések értelmét fejtegetnénk, akkor könnyen arra gondolhatnánk, hogy az emberek nem érik munkájuk végét, annyi nehézséggel és feladattal szembesülnek, és valóban összeér a szántó az aratóval. Ilyenkor vagy túl korai a szántás, vagy kései az aratás. Mindkét esetben a munka eredménytelenségét fedezhetnénk fel. Pont úgy, mint manapság is sokszor csak azért dolgozunk, mert fizetnek minket, és nem hogy eredményes lehessen életünk.
A környezetnek, életterünknek a gazdagodására figyelmeztető másik két hasonlat (a must csepegése és a halmok áradása) azonban végérvényesen átteszi a környezetét és önmagát romboló ember kezéből az ítélet tartásának lehetőségét a kegyelmes Isten kezébe. Csak így lehetséges, hogy a föld ne töviset és bogácskórót teremjen, hanem a megtérésnek gyümölcseit.
Az ítélet napja ténylegesen a pusztulásnak az ideje, melyben Isten azért rostál, tisztít meg a bűntől (néha fájdalmas próbák által), hogy kegyelme gazdagon áradjon belénk.

"Mert ímé, én parancsolok és szétrázom Izráel házát minden népek között, amint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem."

Ámos 9, 9

Maga az Úr szól ebben az igeversben a prófétához. Elmondja neki, ha üzenetét elmondja Izráelben lakó népének, annak következménye lesz. Az ítélet hirdetését lesznek, akik nem akarják meghallani. Seolba ássák majd be magukat az emberek, de lesznek, akik az égbe hágnak fel (2. vers), a Kármel tetejére, vagy fogságba menekülnek majd (3. vers), de az Úr minden helyzetben megtalálja őket.
Az Isten eme megtalálása az emberre nézve tisztítást jelent. Rostálást. "Parancsolok és szétrázom Izráel házát minden népek között, amint a rostával rázogatnak" - mondja az Úr.
Talán érzed ezt a remegést, ezt az Istentől való rostáltatást életedben. Úgy billegsz ide-oda az élet megpróbáltatásainak és terheinek téged ért megrázkódtatásaitól, hogy már elveszítetted régen az uralmat életed irányítása felett.
Rájöttél már arra, hogy "semmit sem tehetsz, sőt meg sem mozdulhatsz" Isten gondviselése nélkül? (HK 28). Ha igen, akkor bizalmad lehet, hogy nem esel le a földre a rostából.
A prófétai üzenetben elhangzik, hogy Isten ítélete okán minden megremeg, összedől. Nemcsak az idegen isteneknek épített oltár, nemcsak a magaslatok, nemcsak a templom, hanem a te életed is benne van a felsorolásban. De benne van a kegyelem is ebben az ítéletben.
Azért rostálás a földi életünk, hogy "a mi hűséges Istenünkben és Atyánkban jó reménységünk legyen afelől, hogy semmi sem szakaszthat el minket az Ő szerelmétől" (HK 28). Legyünk ezért a kedvünk ellenére való dolgokban türelmesek, a boldogságban háládatosak, jövendő dolgainkra nézve pedig reménykedőek. Így élve Istennek szolgálunk!

"Megesküdt az Úr a Jákób büszkeségére: Soha el nem felejtem semmi cselekedetöket!"

Ámos 8, 7

Isten megesküdött Jákób büszkeségére - olvassuk az első félmondatban. Feltevődik bennem a kérdés, hogy mi készteti Istent az esküvésre. Mi az eskütétel? Fogadás? Esküvés? Gyermekkoromban úgy próbáltuk a magunk igazát bizonygatni, hogy begörbítettük a mutatóujjunkat, és azt mondtuk: így görbüljek meg, ha nem igaz, amit mondok! Istenhez viszonyítva ez tényleg gyerekes: Ő esküt fogad. Mi emberek csak ritka esetben teszünk hasonlót: ünnepélyes keretek között.
Isten eme eskütétele mégsem annyira ünnepélyes, még ha Jákob büszkeségére fogadkozik is.
Ha emberi dolgokra hagyatkozunk, akkor minden emberi lesz. Ilyen értelemben gondol Isten Jákóbra is. Arra az emberre, akivel egykor az Ő angyala harcolt, s aki a harc után nem sebeket, hanem új nevet, az Izráelt kapta. Isten harcosa lett ő.
De hol van már a múlt dicsősége?
Izráel azóta révbe ért, hont foglalt, bírát, királyt választott, kettévált és... kétfelé sántikált. Halmokat épített. Áldozott fűnek-fának. Magaslatokat emelt, mélységeket szított. Ez minden büszkesége.
Erre esküdik meg az Úr: soha nem felejti el semmi cselekedetüket!
Magunknak, mindannyiunknak vannak hasonló életszakaszaink. Amikor fent, amikor lent vagyunk. Az Úr ezek szerint ítél meg minket. Ha lent vagy, igyekezz feltörekedni! Harcost akar belőled az Úr, harcost, aki Őérte él.

Református Falinaptár és Kalendárium

Református Falinaptár a 2016. esztendőre

Megjelent a Református Falinaptár a 2016. esztendőre, melynek keretén a Zilah-Ligeti Református Óvoda előterét díszítő Életfa c. mozaik részletei láthatóak. Középen a végvári (Temesvári Egyházmegye) református temploma (1858) látható.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület kiadásában megjelent Falinaptárat a Lelkészi Hivatalban vásárolhatják meg 5 lejért.
Díszítse minden református hajlék falát az Isten dicsőségére!

Református Kalendárium a 2016. esztendőre

A tartalomból:  ::: Próbáltató nagy tüzek ::: “A legnagyobb magyar” – Széchenyi István ::: Gyülekezeti őrjárat – Hagymáslápos, Magyarlápos, Óvári, Szamosdob, Szatmárudvari, Magyarcsaholy, Szilágypér, Éradony, Nagyvárad-Újváros, Paptamási, Vadász, Szapáryfalva, Szilágyballa :::  Otthon lesz az új székházban – interjú Csűry István püspökkel ::: A Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat :::  A dicséret szárnyakat ad – a bátorítás és a hála gyakorlásának közösségépítő ereje ::: Presbiteri seregszemle ::: A Királyhágómelléki Református Nőszövetség élete és szolgálata ::: Teológus arcok: Hitvalló vagy Bibliakritikus – Kecskeméthy István ::: Tőkés Béla életrajzi hagyatéka :::  Nagy István 1848-49-es szabadságharcos mártír lelkész ::: Irodalmi arcképcsarnok: Gyulai Pál, dr. Csűry Bálint, Tóth Árpád, Méhes György, Gellért Sándor ::: Történelmi fejezetek: In memoriam 1956 ::: A híres erdélyi boszorkányper ::: Idősek reggeli imája ::: Élő világ ::: Madarak a Bibliában ::: Fő az egészség ::: Gyerekszáj ::: Keresztrejtvény ::: Jelentős évfordulók 2016-ban

A Kalendárium címlapján a Nagyvárad-újvárosi felújított református templom látható.
Hamarosan kapható lesz a Lelkészi Hivatalban. Ára 15 lej.

"Béth-Elben pedig ne prófétálj többé; mert a király szenthelye és az ország székháza ez!"

Ámos 7, 13

Ahogyan Ámos egyre inkább betölti a mérőón szerepét, amellyel az Úr bízta meg őt, úgy egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mérés eredménye, vagyis az eredménytelenség, az épületek görbe falai, az emberek elhajlásai az éppen hatalommal bíró vezetőket érintik leginkább szégyenteljesen. A kényelmetlen helyzetet, amely visszásságokat, bűnöket világít meg, az arra rendelt ügyintéző, Amáziás, Béth-El papja a lehető legegyszerűbben akarja megoldani. Samáriában székelő trón nem bírta hallani a hivatalos állásponttal szemben megfogalmazott véleményt, és Amáziás, a hivatalos pap lett az, aki az emberiesség, a lágyság, a látszólagos sajnálkozás minden körmönfont eszközével megpróbálja semlegesíteni Ámost, az Úr üzenetét pedig elnémítani.
Gondolhatnánk tényleg azt, hogy Amáziás emberséges akar lenni az ellene és az uralkodó ellen fellépő Ámossal: nem megölni akarja, csupán azt, hogy Izraelben hirdessen ítéletet. Felajánlja neki a menekülés, a kitelepedés lehetőségét: "Menj el, próféta! Fuss el a Júda földére; ott egyed kenyered és ottan prófétálj!" (12. vers).
Ámos egyetlen, jól megjegyezni érdemes felelettel válaszol. Azt mondja, hogy ő nem próféta, mégcsak nem is próféta fia (tanítvány), hanem barompásztor és vad-füge szedő. A nyáj mellől hívta el őt az Úr, és megbízta azzal a feladattal, hogy prófétáljon Izráelnek.
Ámos nem menekül. Amit az Úr feladatul adott neki, annak a szolgálatnak nem a kereset a hajtóereje. Nem oldja meg a kenyérkérdés életének hitelét, sem a menekülés, a földi biztonság. Egyedüli támasza az Isten - még ilyen hatalmasságokkal szemben is.
Jó lenne tanulni Ámostól: nem folyton menekülni kell, nem mindennapi kenyérgondjaink, vagy akár a meggazdagodás vágya kell, hogy ösztönözzön a munkára vagy a szolgálatra, hanem az az Isten, aki épp engem bízott meg azzal, hogy életemmel bizonyságtévője legyek!