A népművészetnek egy igen szép megnyílvánulása a falusi otthonokban falra terített falvédő. Többnyire a munka szeretetéről, a békesség áldásáról, a szerelemről, a szorgalomról árulkodnak ezek a kézimunkák, s az alattuk álló versidézetek, énekszövegek.
Húsvét ünnepe előtt igazi érdekességet találtam: az utolsó vacsora népi megjelenítését egy ilyen falvédőn. Ha összehasonlítanánk a Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora (1498-as évben készült) remekművével, olyan lenne, mint egy szülőt utánzó gyermek fáradozása.
Ennek a "művészet"-nek azonban nem a művész utánzásában van az értéke, hanem a hit kiábrázolásában. Abban, ami ott az utolsó vacsora alkalmán Jézus, az Isten Báránya ajkáról elhangzik: "Vegyétek, egyétek! ez az Én testem, mely értetek megtöretik." Ezt mondja Jézus Péternek, aki felsír majd kakasszóra vétkei miatt; mondja Tamásnak, aki Jézus feltámadása után is a hitetlenség bűnébe esik; mondja Júdásnak, aki azon az estén vele egyszerre teszi kezét az asztalra; de legfőképpen Nekünk mondja, akik miatt a test megtöretett, a vér kiontatott, hogy Isten szeretetét és kegyelmét megismerjük, s ha majd kell, akkor nehéz pillanatainkban, mikor a mi életünkben is megszólal a kakas, vegyük észre és éljünk azzal az egyedüli lehetőséggel, melyet az Isten Báránya nekünk szerzett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése