„ Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.” (I Mózes 1, 1-2)
A Szentírás első mondatait alkotják ezek a szavak. Az pedig az Élet könyve. Valóban ilyen lenne az élet? Tele kudarccal, bukással, gyilkossággal, háborúval – ahogy a Könyv első történeteiben olvashatjuk? Igen: ez az élet. Bár sokat változott az elmúlt évezredek, évmilliók alatt a mi világunk, mégis sokszor úgy érezzük, hogy a föld most is kietlen és puszta. Valami nagyon hiányzik belőle.
Ebben a mi puszta és kietlen világunkban hangzik el a figyelmeztetés: készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek az Ő ösvényeit. Nem Istennek van szüksége a felkészülésre, hanem nekünk mindnyájunknak. Karácsony ennek az útkészítésnek a kezdete. Isten, az Ő Lelke által most is lebeg a pusztaság felett, velünk van minden napon a világ végezetéig. Nekünk csak észre kell vennünk, meg kell látnunk, hogy az a láthatatlan erő, mely átsegített bennünket megpróbáltatásainkon és kudarcainkon, nem véletlenszerűen, kiszámíthatatlanul jön, hanem Isten gondviselő szeretete az. Ezt a szeretetet kaptuk meg Karácsonykor Jézus Krisztusban.
Adja a mindenható Isten, hogy az ünnep melegsége által a mi szívünkbe is beleköltözzön ez a szeretet és onnan árasszuk szét ebbe a kietlen és puszta világba: komor és bús kedvű ismerőseink-re, reményvesztett emberekre, gyászoló embertársainkra.
Szenteljük meg életünket e szeretet által, imádjuk és dicsérjük a Magasságost, aki a sötétséget, mely életünkben uralkodik világossággá akarja változtatni.
A Szentírás első mondatait alkotják ezek a szavak. Az pedig az Élet könyve. Valóban ilyen lenne az élet? Tele kudarccal, bukással, gyilkossággal, háborúval – ahogy a Könyv első történeteiben olvashatjuk? Igen: ez az élet. Bár sokat változott az elmúlt évezredek, évmilliók alatt a mi világunk, mégis sokszor úgy érezzük, hogy a föld most is kietlen és puszta. Valami nagyon hiányzik belőle.
Ebben a mi puszta és kietlen világunkban hangzik el a figyelmeztetés: készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek az Ő ösvényeit. Nem Istennek van szüksége a felkészülésre, hanem nekünk mindnyájunknak. Karácsony ennek az útkészítésnek a kezdete. Isten, az Ő Lelke által most is lebeg a pusztaság felett, velünk van minden napon a világ végezetéig. Nekünk csak észre kell vennünk, meg kell látnunk, hogy az a láthatatlan erő, mely átsegített bennünket megpróbáltatásainkon és kudarcainkon, nem véletlenszerűen, kiszámíthatatlanul jön, hanem Isten gondviselő szeretete az. Ezt a szeretetet kaptuk meg Karácsonykor Jézus Krisztusban.
Adja a mindenható Isten, hogy az ünnep melegsége által a mi szívünkbe is beleköltözzön ez a szeretet és onnan árasszuk szét ebbe a kietlen és puszta világba: komor és bús kedvű ismerőseink-re, reményvesztett emberekre, gyászoló embertársainkra.
Szenteljük meg életünket e szeretet által, imádjuk és dicsérjük a Magasságost, aki a sötétséget, mely életünkben uralkodik világossággá akarja változtatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése