Mint szarvas hűs vízforrásra,
Úgy szomjazik lelkem rád,
Vágyódom az élő Isten után,
Hogy mehessek Hozzá.
Mért csüggedsz el, én lelkem,
Hisz pajzsod ő és támaszod,
Bízz az Úrban, mert karja megszabadít,
S hálával áldozol.
Színezüst vagy, színarany,
ami kincs, nekem mit sem ér,
Benned látom minden örömömet,
Te vagy az égi fény.
Mért csüggedsz el, én lelkem,
Hisz pajzsod ő és támaszod,
Bízz az Úrban, mert karja megszabadít,
S hálával áldozol.
Hű barátom, hű testvérem,
Királyom és Istenem!
Minden másnál jobban óhajtalak
Mindenem vagy nekem!
Mért csüggedsz el, én lelkem,
Hisz pajzsod ő és támaszod,
Bízz az Úrban, mert karja megszabadít,
S hálával áldozol.
Mért csüggedsz el, én lelkem,
Hisz pajzsod ő és támaszod,
Bízz az Úrban, mert karja megszabadít,
S hálával áldozol.
Az imahéten készült többi felvételeket honlapunk Imahét 2014 oldalán találják meg!