"Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt (Jézust).
Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
Arról mondjátok-é ti, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.
És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, ahol János először keresztelt vala; és ott marada.
És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, amit János e felől mondott, igaz vala.
És sokan hivének ott ő benne."
János evangéliuma 10, 31-42
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése