"Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járkálnak hosszú köntösökben, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, a zsinagógákban az első üléseket és a lakomákon a főhelyeket..." - Lukács evangéliuma 20, 46

„...az egész nép hallgatta őt” (45. vers). Csak Isten ajándékaként képes az ember hinni, hogy Jézus királyi leszármazott (Mt 1,1), és megdicsőült Isten Fiaként fog uralkodni (Róm 1,3; ApCsel 2,34-36). Az igazán lényeges az, hogy szeretjük-e, követjük-e őt? Életünk királya-e, vagy sem? Szava fontos-e nekünk? Mert akit igazán szeretünk, annak a szavára hallgatunk. Őszintén imádkozunk-e, vagyis beszélgetünk-e vele? (47. vers)