"Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok.
Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
És aki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.
Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, amit cselekedtem."
János evangéliuma 4, 27-39
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése