„Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit” (Példabeszédek 20, 4).
Aggódunk, mert fogy a magyarság, de ki vállalja, hogy több gyermeket is felnevelve áldozatot hoz az életért? Siránkozunk a mai ifjúság erkölcsi állapota felett, de ki áldozza szeretettel az idejét, hogy törődjön a körülötte élő gyerekekkel, fiatalokkal? Panaszkodunk, hogy nincs világosságunk és lelki erőnk, de hozunk-e áldozatot azért, hogy időt töltsünk Istennel? Gondolkodjunk következetesen: az értékért áldozatot kell hozni. Vállalod?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése