„...veletek léptem közösségre... ezért kérem számon rajtatok...” (Ámós 3, 2). Általában örömmel és hálás szívvel fogadjuk Isten kegyelmét, türelmét, ajándékait. Élünk velük valahogy: jól vagy rosszul, azután napirendre térünk fölöttük, s talán meg is feledkezünk róluk. Pedig az éremnek két oldala van. Minden, ami nekünk adatik, az számon is kéretik tőlünk majd egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése