Ez a levél a hatalom gyakorlásáról szól. A nemek és a kultúrák különbözőségével szemben soha nem volt benne Isten teremtésének tervében a rabszolgaság, amelynek gyökere a hatalommal való visszaélés. Pál szembehelyezkedik ezzel, amikor Krisztus foglyaként és nem tekintélyes apostolként mutatkozik be, amikor idősként a más generációhoz tartozó Timóteust testvérnek hívja, és Filemon mellett köszönti a feleséget, Appiát, és a fiukat is. Férfiak és nők, valamint a római elit tagjai a gyülekezet körében együtt, zsidók és görögök Isten családtagjaiként. Ez azért lehetséges, mert Jézus átírta a viszonyokat (Gal 3,28).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése