„...ismerem az enyéimet... életemet adom a juhokért” (János evangéliuma 10, 14-15). Jézus a farizeusokkal szemben fogalmazza meg, milyen az, amikor egy közösség vezetője valóban szolgálatnak tekinti a vezetést. A farizeusoknak az egyszerű emberek csak arra voltak jók, hogy a saját nagyszerűségüket csillogtassák előttük. Jézusnak ezzel szemben két dolgot jelentett a vezetés: a vezetettek ismeretét és az irántuk való önfeláldozást. A keresztyén vezetőket ennek alapján nevezhetjük ma is pásztoroknak. Vajon a ránk bízottakra farizeusokként vagy jézusian vigyázunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése