„...állhatatosan Istenének, az Úrnak az útján járt” (2Krónika 27, 6). Jótám király példája arra figyelmeztet, hogy nem szükségszerű a rossz példák és minták követése. Apja életének végén elkövetett hibáit nem ismételte meg, habár a nép „továbbra is romlott volt” (2Krónika 27, 2). Mindezt csak Isten és igéje iránti állhatatosságból tudta megvalósítani. A lemondások, kétségek, a reménytelenség és a kilátástalanság között egyedül Istenre figyeljünk, és maradjunk állhatatosak a hit útján, hiszen „aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mt 24,13).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése