Jézus korában sem volt másként, mint napjainkban, szeretünk önmagunkról többet gondolni, mint akik vagyunk. A tanítványok belevesznek a fontosság keresésébe, ördögöt akarnak űzni, de kiderül, hogy nincs hozzá erejük. A szolgálatuk ereje nem saját magukban van, mint gondolták. Jézus éppen ezért, szinte sokkolóan, egy kisgyermeket állít eléjük, hogy tanuljanak az ő Istenbe vetett hitéből és reménységéből. Az isteni mérce láthatóan egészen más. Vajon van-e bennünk alázat, hogy tanuljunk a másiktól, esetleg pont egy gyermektől, a gyermekünktől?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése