„…legyetek készen…” (Lukács evangéliuma 12, 40). A krisztusi embernek mindig készen kell állnia Ura visszatérésére, „könnyű batyuval” útra készülve, mint az Egyiptomból kivonuló zsidók, felövezve magát, mint az Aháb szekere előtt futó Illés. Alapvetően a keresztyén ember lételeme lenne ez a „termékeny bizonytalanság”, amely folyton emlékeztetné, hogy nincsen itt maradandó városunk. A világ varázsszava ezzel szemben a kiszámítható biztonság. Egyházunkat, gyülekezetünket vagy éppen minket melyik hozzáállás jellemez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése