Bibliaolvasás: 1Sámuel 15, 1-35
„…bocsásd meg ezúttal vétkemet, és jöjj vissza velem, hogy leboruljak az Úr előtt!” (1Sámuel 15, 25). Megkésett megbánás? Különös kettős lélek él Saulban. Amikor Sámuelt hallgatja, megalázza magát, engedelmes. Amikor magára marad, fegyelmezetlen lesz a hite, maga ítéli meg, mi a jó. Ingatag, másként mutatja magát a „szent térben”, mint „hétköznapi terepen”. Nemes harcra képtelen: „…nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.” Eljutunk-e a megbánástól az Isten szabadításáért való hálaadásig (Róm 7,24–25)?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése