Szövetségben

És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván: Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok. És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van: Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.

(Mózes első könyve 9. rész, 8 - 16 versek)

Nagyhét

Istentiszteleti alkalmaink Nagyhét alkalmával

Húsvét nagyhetében 19 órai kezdettel tartjuk a bűnbánati istentiszteleteket a Lelkészi Hivatalban.

Nagypénteken délelőtt 11 órától, este pedig 19 órától lesz istentiszteleti alkalom.

Húsvét első napjától az istentiszteletek már a templomban lesznek megtartva.

Szeretettel hívjuk: ünnepeljünk együtt!

Szabadság, szerelem

Március 14.-én, vasárnap a délelőtti istentisztelet keretében emlékeztünk meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeire. 

A 90. Zsoltár szavaival kértük a Mindenhatót, hogy tanítson minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. És számláltuk... gondolatban: napjainkat, esztendeinket, a mi életünkben és őseink életében történt csodálatos eseményeket, s rájöttünk arra, hogy még mindig szabadságharcainkat vívjuk. Szeretnénk egy csodálatos, szabad, boldog és békés világban élni. 

Erre a vágyunkra felelt Isten Igéje: "Jöjjön el a Te országod". Isten országát, a mennyei örömöt és békességet csak az Ő kegyelme által érhetjük el. Ezért küzdeni kell életünk hetven-nyolcvan esztendejének ínséges napjaiban is, melyek tovatűnnek, mint a hajnali harmat. Hitünk harca egy örök szabadságharc, amely nem végződhet vérbefojtással, mert a mi fővezérünk, a Krisztus még a halált is legyőzte.

Az ünnepi műsor alatt, meghallgathattuk a Nemzeti dal című vers megzenésített változatát, Arany János A walesi bárdok című balladáját, A költő visszatér című dalt, végül pedig Wass Albert erdélyi magyarokhoz szóló gondolatait Reményik Sándor Eredj, hogyha tudsz című verséről.

Az emberek által vívott csatákat le lehet győzni, de azt a csatát, amelyet mi elvesztettünk az élet küzdelmeiben, az Úr Isten Krisztus húsvéti győzelmével a mi javunkra fordítja: az isteni szabadság és szerelem honának elérésére.

Tallózó

Nőnap

Március 8.-án, a Nőnap alkalmából a kisiskolások és az ovisok ünnepséget szerveztek az édesanyák és nagymamák számára. Videóink ott készültek, fogadják szeretettel: Boldog Nőnapot!

Imahét Hegyközcsatáron

Március első napján, Hétfőn a Bihar megyei Hegyközcsatárra hívtak meg bennünket imaheti szolgáltra. A Nagyvárad melletti magyarajkú településnek két temploma van: a római katolikus és református műemléktemplom.

Az istentisztelet délután 6 órakor kezdődött. Lukács evangéliuma 24. részének 13-17 versei alapján az emmausi tanítványok húsvéti útját mindnyájunk szenvedésekkel, megpróbáltatásokkal, problémákkal teli életútjához hasonlította az igehirdető lelkipásztor. Fontos stációja a mi életünknek, hogy mártírokból tanúkká váljunk, azaz Jézus Krisztus feltámadásának bizonyítékaivá kell lennünk.

Az igehirdetés után a gyülekezet tagjai szavalatokkal, alkalmi imádságokkal, az alakulóban lévő kórus pedig egy gyönyörű énekkel szolgált az Úr Isten hajjlékában.

Köszönjük a csatáriaknak a meghívást, örömünkre szolgált, hogy Istennek Igéjét hirdethettük, hogy egyféle emmausi tanítványok lehettünk, akik visszamennek a tanítványok közé, hogy ott hirdessék: találkoztunk a Feltámadottal!

Isten áldja meg a gyülekezetet, a szolgálattévőket, hogy imádságainkban mindig tudjuk egymás terheit hordozni, lelkiképpen az Úr elévinni.

Szívvel és értelemmel (Presbiterszövetségi és Lelkészértekezleti konferencia)

Február 27.-én, szombaton az Arad-Belvárosi Református templom és imaterem adott helyet az Aradi Egyházmegye Presbiterszövetségi és Lelkészértekezleti Konferenciájának.

Istentisztelettel kezdődött a megyei presbiterek és lelkipásztorok értekezése, amelyen Marti Miklós Nándor, békéscsabai lelkipásztor hirdette az Igét a 2Kir 21:1-9 alapján.

Ezt követően Seres Géza, esperes, Bodnár Lajos, lelkészértekezleti elnök, Dr. Tótj János, a Békés megyei presbiterszövetség elnöke, és Venter Miklós presbiterszövetségi elnök köszöntötte az egybegyülteket.

Kávészünet után, immár az imateremben egy igen érdekes előadáson vehettek részt a konferencián jelenlévők: Dr. Vajda Sándor (orvostudományokból doktorált borosjenei presbiter) orvosszemmel mutatta be Jézus keresztrefeszítésének apró mozzanatait. Az előadás sikeréhez a nagyszerű művészeti alkotások kivetítése mellett, az orvosprofesszor közvetlen, az érdeklődést állandóan fenntartó előadómódja is hozzájárult.

Az előadás megbeszélése után Venter Miklós tartotta meg (szintén vetítéssel egybekötött) elnöki beszámolóját a Presbiteri Szövetség elmúlt közel évtizedes tevékenységéről.

A már-már csak emlékeinkben élő képek alapján lelkipásztorok és presbiterek együtt elevenítettük fel az elmúlt évek küzdelmes, de Isten áldásaiban gazdag pillanatait.

Köszönet az élményért mindenkinek, aki dolgozott és fáradozott a konferencia sikeréért.

Imaheti szolgálat Pécskán

Február 26.-án, pénteken délután 17 órától a Pécskai Református Egyházközségben volt alkalmunk szolgálni, az ott zajló Egyetemes Imahét alkalmából. Gyülekezetünket (a lelkipásztorral együtt) hárman képviseltük, ugyanakkor, alkalmunk volt Vadászról elszármazottakkal is találkozni.

Az emmausi úton a tanítványok mellé szegődött idegen egyetlen mozdulattal, a kenyér megtörésével fedte fel kilétét. Valahogy így jelentette ki magát a kicsiny templomban a feltámadott Krisztus nem csupán a hirdetett Igében, de az emberi érzelmeket kifejező imádságban, a szíveket átszövő szeretet-szálakban is.

Köszönjük a pécskaiaknak a meghívást, a lehetőséget, hogy betekintést nyerhettünk rövid látogatásunkkal az ő "szórványlétükbe", mindennapi hit-harcukba.

Imádkozunk értetek, hogy az Úr Isten áldjon meg az Ő kegyelmének gazdagságával benneteket!

Időpontváltozás

Tisztelettel értesítjük híveinket, hogy a 2010. február 28.-án, vasárnap megtartandó istentiszteleti alkalom délután 16.00 órakor lesz (a délelőtti istentiszteleti rend szerint). Kérjük értesítsenek minden érdeklődőt az időpontváltozásról.

Szeretettel hívunk és várunk mindenkit!

Kálvin románul

2003 júniusában, Bukarestben, Románia fővárosában a Nemzeti Színházban megrendezett ünnepélyes keretek között nyert bemutatást Kálvin János főművének, A keresztyén vallás rendszerének román fordítása. Az alkalom ünnepi előadója, a megjelent mű szakavatott ismertetője, Dr. Buzogány Dezső, kolozsvári református teológiai professzor, a már nemzetközileg ismert Kálvin-kutató volt. Előadásában – a román fordítás értékelésén túl – rámutatott a kálvini reformáció kialakulására az erdélyi magyarok között, illetve később az erdélyi románság között végzett, elkötelezett reformációs missziói szolgálatukra és annak eredményeire. Az alábbiakban az ô előadásából közlünk rövid részleteket – hely szűke miatt –, hálásan megköszönve annak baráti rendelkezésünkre bocsátását.

Már az előadás címe is távlatokra utal: „Történelmi jelentőségű lépés Európa felé”. Összefoglalásában pedig ez a súlyos mondat áll: „Ami e könyv lefordításával és kiadásával megtörténik, azt én történelmi eseménynek nevezném.” A köteles protokoláris hangot messze meghaladóan ezzel a közvetlen, családias, erdélyi hangvétellel ajándékozta meg hallgatóit professzor úr, s most minket is: „Nem tudom, mit tegyek, hogy elhitessem Önökkel: tényleg örömömre szolgál az, hogy bemutathatom Kálvin János régen írt, de nemrég románra is lefordított alapvető teológiai munkáját, az Institúciót. Öröm ez, mert magam is hívő ember és Kálvin kései tanítványa vagyok, és megelégedéssel látom, hogy 16. századi mesterem alapvető teológiai írását román nyelven is megjelentették, megtisztelő, mert meggyőződésem, hogy ez a nap történelmi jelentőségű Kálvin alapvető teológiai írása szempontjából. A könyv gyönyörűen kiállított külalakja, egyszerű, (kálvinista puritánságot sugárzó) borítója első rápillantásra megnyeri az embert, tartalmát tekintve pedig egyenesen elkápráztatja. A román kiadáshoz fűzött bevezető ugyancsak egyedi a maga nemében, hiszen tudomásom szerint román nyelven pozitív hozzáállást sugárzó, bátor, szókimondó írás nem jelent még meg a 16. századi reformáció terjedéséről román nyelvterületen. A bevezetésért fogadja dr. Josif Ton úr szakmai gratulációmat! Ugyancsak nagyra becsülöm a fordítók munkáját (Elena Jorj és Daniel Tomulet). Miután megtudtam, hogy a fordítás angol nyelvből készült, vettem a fáradságot és két oldalt összehasonlítottam az eredeti latin nyelven írt munkával, véleményem pedig a következő: a román szöveg alapos, tiszta, egyszerű és közérthető, tartalmi azonosságát tekintve pedig megbízható.”

(a Presbiter című folyóirat nyomán)

A böjtről

„A böjt a szentek imádságának és minden erénynek a támasza. Nem tetszett Istennek (mint láthatjuk a próféták könyveiben) az olyan böjt, melyben az ételtől, nem pedig a vétkektől tartóztatták meg magukat a zsidók. Van gyülekezeti és magános böjt. Régente csapások idején és az egyház nyomorúságos állapotában tartottak gyülekezeti böjtöt. Egész estig teljesen megtartóztatták magukat az ételtől. Az egész időt szent könyörgésekre, istentiszteletre és bűnbánattartásra fordították... Ilyen böjtöt ma is kell tartani az egyház nehéz

helyzeteiben” (II. Helvét Hitvallás XXIV. fejezet).

Imahét 2010

„Ti vagytok erre a tanúk” (Lk 24,48)

2010. január 31. és február 7. között került megrendezésre egyházközségünkben az Egyetemes Imahét. A címben szereplő ige nyomán, Lukács evangéliuma 24. részének igeverseivel szembesültünk mi is azzal a ténnyel, hogy Krisztus feltámadásának bizonyságai, tanúi vagyunk. Az istentiszteletek este 18 órakor kezdődtek az ilyenkorra már gyülekezeti teremmé lett Lelkészi Hivatalban a következő beosztás szerint:

1. nap Tanúságtétel az élet ünneplésével Nagyzerindről érkeztek vendégeink az Ige ajándékával. Dénes József lelkipásztorral együtt húszan érkeztek: az igehirdető lelkipásztor, a felnőtt- és ifjúsági énekkar és a szavalók. Az ige alapján az öröklét nagy kérdéseire próbáltunk feleletet találni. Miért kell meghalni? Azért mert a halál csak eszköz, általa nyerjük el az Életet a Krisztusban. Mint a tanítványok egykor, mi is sokszor a holtak közt keressük az Élőt. Krisztus társunkban, gyermekeinkben, szeretteinkben és bennünk lakozik.

2. nap Tanúságtétel élettörténetek elmondásával Egyházmegyénk esperese, Seres Géza érkezett közösségünkbe az Ige hirdetőjeként. Földi emmausi utat teszünk meg mindannyian – mondta az Ige alapján. Jézussal együtt járjuk életutunkat, de mégis hitetlenkedve fogadjuk a csodajeleket. Nehezen ismerjük fel életünkben Jézust, s ezért mi is gyötrődünk mint az Emmausba tartó tanítványok. Életünkben nincs más lehetőség csak a hit útja: követni és bizonyságot tenni a Feltámadottról.

3. nap Tanúságtétel tudatosság által Szentleányfalváról érkezett az igehirdető Papp Csaba lelkipásztor és Rácz Károly presbiter. Az ige alapján egy célt tűztünk ki magunk elé: meglátni Istent („Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják” – Mt. 5, 8). Nemcsak azt hallhattuk az igehirdetésben, hogy látható Jézus, hanem láthatóságának mikéntjét is megérthettük. Jézus általunk, mai követői által válik láthatóvá: beszédeink, cselekedeteink, egész életvitelünk által Krisztust kell felmutassuk.

4. nap Tanúságtétel a nekünk ajándékozott hit ünneplésével Egykori lelkészét és családját köszönthette a gyülekezet: Szakács Zoltán, feleségét és két kislányát (Kata és Panna) hozta el gyülekezetünkbe. Szakács Otília az igehirdetésben azt fejtette ki, hogy milyen dolgok és érzések vezérelték a tanítványokat és minket a feltámadás bizonyossága után. A „…pedig mi azt gondoltuk…” kiábrándultságából az igehirdetésen és a lelkészcsalád verses-zenés bizonyságtételén keresztül így jutottunk el Isten szeretetének felismeréséig.

5. nap Tanúságtétel a szenvedésben Az igehirdetőt, Fábián Tibort, a Harangszó főszerkesztőjét szerkesztőtársa, Tóth Zsigmond, hegyközcsatári presbiter, annak felesége és unokája hozta el hozzánk. Az apostolok cselekedeteiből merített igei történet (ApCsel. 3, 1-10) kapcsán az igehirdetésből megérthettük, hogy milyen ajándékokat szereztek az apostolok (Péter és János) Jézus feltámadásának bizonyosságából. A puhány Péterből megint tanú, kőszikla lesz: Krisztus bizonyságtévője.

6. nap Tanúságtétel a Szentíráshoz való hűséggel Az ágyai baptisták, és az őket szolgáló János Levente, baptista lelkész volt közösségünk vendége ezen a napon. Az ige mireánk nézve is sokatmondó volt: „Nem hevült-e a szívünk, mikor beszélt hozzánk?” Ahogy a szerecsenországi komornyiknak egykor Filep által, úgy ezen az estén minekünk vendégeink szolgálata által megnyitotta szívünket Isten Szentlelke, hogy értsük az Igét: Mi vagyunk a tanúi Krisztus feltámadásának.

7. nap Tanúságtétel a remény és a bizalom útján Kisszántóról Finta Lilla lelkipásztornő jött édesapjával gyülekezetünkbe, hogy igehirdetésével Isten irgalmáról és kegyelméről szóljon. Ezzel a kegyelemmel vette észre Jézus is a vámszedő Zákeust, aki önmagától is elborzadva, mindenkitől elrejtőzve, egy fa lombjai mögül lesi meg Jézust. Isten kegyelme, hogy ezt az elveszett embert Jézus a szolgálat útjára indítja el. Így használja fel életünk eseményeit is az Úr annak érdekében, hogy elindítson minket a remény és bizalom útján.

8. nap Tanúságtétel vendégszeretettel „Van-e itt valami ennivalótok?” – kérdezte Jézus egykor tanítványait, most pedig bennünket imahetünk zárónapján az úrvacsorai közösségben. Feltöltődtünk-e az igehirdetések, az Istenről való elmélkedések, bizonyságtételek, közösségi énekek és imádságok által annyira, hogy az Úr a megtöretett kenyérben önmagát jelentse ki nekünk? Minden bizonnyal az úrvacsorai közösségben megismétlődött az a csoda, amely az emmausi tanítványokkal is megesett: felismertük, hogy: „Itt van Isten köztünk!”

Hálát adunk a Mindenható Úr Istennek azért a gondviselő szeretetért, amellyel idei imahetünket megáldotta nekünk. Köszönjük Neki, hogy megmutatta az utat, és idevezérelte a szolgálattévőket, bennünket megtanított jó házigazda módján úgy szolgálni és hallgatni az Igét, mint egykor Márta és Mária. De mindenekelőtt imaheti közösségünkért áldjuk az Urat, azért, hogy vendégek és házigazdák, igehirdetők és az ige hallgatói, fohászkodók és azok, akikért imádkoznak együtt tudtunk lenni az Ő nevében.

Lelkészi jelentés a 2009-es évről

Isten iránti hálával emlékezzünk meg az elmúlt esztendőről. Lássuk mit sikerült elérni kitűzött céljainkból, hogyan sikerült a mi Urunknak, Istenünknek a szolgálata és dicsőítése szerény emberi életünk által, s lássuk azt is, hogyan volt velünk a Gondviselő az elmúlt évben.

1. Események:

Január 4.-én vasárnap tartott Presbitériumi gyűlés alkalmával egyházközségünk vezetősége elfogadta a 2008-es esztendőről szóló beszámolót, majd megállapította a 2009-es esztendőre alkalmazott egyházi díjszabásokat, valamint határozatot hozott az egyetemes imahét megtartásáról.

Február 1-8 között rendeztük meg az Egyetemes Imahetet, amelyen a következő lelkészek szolgáltak: vasárnap Szabó László Várasfenesről, hétfőn Prém Imre Csaba Erdőgyarakról, kedden Versényi István Szamosdaráról, szerdán Józsa Ferencz Arad-Mosóczról, csütörtökön Baracsiné Dávid Zsuzsanna Arad-Belvárosból, pénteken Deák Bálint Simonyifalváról, szombaton Gecse Tamás Nagylakról, vasárnap pedig Petrucz János Bélzerindről. Az imaesték közös énekléssel, énektanulással és szeretetvendégséggel értek véget.

Február 8.-án az Egyetemes Imahét alkalmából híveink úrvacsorához járultak.

Imaheti szolgálattal mi a következő helyeken voltunk: február 15-én, vasárnap a Szatmár megyei Szamosdarán, Február 22-én vasárnap Ágyán, február 23-án az Arad melletti Angyalkúton, február 28-án szombaton Nagyzerinden és Március 20-án pénteken az Arad-Mosóczy gyülekezetben.

Február 8.-án este 18 órától Presbitériumi Gyűlést tartottunk. Az imahét költségvetése, a lelkészi javadalom, a temetőben lévő csőszház felújítása, valamint az új énekeskönyv új énekeinek elsajátításának alkalmai került szóba.

Február 22-től a vasárnap délutáni istentiszteletek közben a gyülekezettel közösen tanuljuk az új Énekeskönyv kevésbé ismert énekeit.

Március első vasárnapján a délutáni istentiszteletet követően híveink megtekintették az Erdőháti Napokról szóló, a Duna TV által készített filmtudósítást, valamint a honlapunkon is megtalálható videófelvételeket, melyeket az imaheti alkalmakon rögzítettünk. Mindezt némi sütemény és tea fogyasztása közben, igazi családias hangulatban.

Április 5.-én Virágvasárnap délelőtt az istentiszteletet a templomban tartottuk meg. Ezután az ünnepnap délelőtti istentiszteleteket ősz végéig a templomban tartottuk.

A húsvéti ünnep előtt a templom bejáratához négy és félméteres szőnyeget vásároltunk egy gyülekezeti tagunk adományából. Az Úr Isten áldja meg az adományozókat.

Húsvéthétfőn délelőtt az istentisztelet keretében közös imádságban emeltük fel szívünket a Hajmáskér-Sólyi Református gyülekezettel, valamint azzal az ezer gyülekezettel, amelyek a műemlék templom megmentéséért és nemzetünk összetartásáért imádkozott.

Május 3.-án a vasárnap délelőtti istentisztelet keretében az édesanyákat köszöntötte gyülekezetünk tizenhét tagjából álló gyermekcsoportja. Az édesanyákról szóló szavalatok mellett felcsendülő énekek, az ünneplőbe öltözött gyermekek igazi boldogsággal töltötték be a szíveket.

Május 22.-én a debreceni Alkotmányozó Zsinat kimondta az egységes Magyar Református Egyház megalakulását, melynek Egyházkerületünk, és Egyházközségünk is tagja lett. Ebből az alkalomból, az Egyház új Alkotmányának kihirdetése, az egységesülés órájában (délután 17 órakor) megszólalt templomunk harangja is.

Május 23.-án Arad megyei körútjának szerves részeként rövid látogatást tett templomunkban Sógor Csaba, európai parlamenti képviselő, református lelkipásztor. Gyülekezeti tagjainkkal beszélgetve arra bíztatott minket, hogy a közeledő EP-választáson szavazzunk a magyar összefogás jelöltjeire.

Május 24.-én vasárnap konfirmációi istentiszteletre került sor. Az idén gyülekezetünkben két leány és három fiú tett vallást hitéről.

Augusztus 28-30 között egyházmegyénk volt a házigazdája a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetsége idei Konferenciájának. A konferencia nyitó napja az Arad-Belvárosi templomban, a második és harmadik nap a Békés-megyei Battonyán (Magyarország) került megrendezésre.

Szeptember 4.-5.-én a Tenkei Református Egyházközség adott otthont az Erdőháti Napok idei rendezvényének. Az Erdőháti Szövetség által felajánlott Árpád-díjat az idén Berke Sándor, tenkei lelkipásztor kapta.

Szeptember 13.-án, vasárnap a délelőtti istentisztelet keretében Jelölő Közgyűlést tartottunk az idei presbitériumi tisztújításra vonatkozóan. Összesen 26 személyt jelölt a Közgyűlés a presbiteri tisztségre. Közülük választottuk ki, október 11.-én a Választó Közgyűlés alkalmával azt a 16 személyt, aki az elkövetkező három esztendőben presbiterként szolgálhatja egyházközségünket. A Jelölő Közgyűlés lezajlása után a rendkívüli Presbiteri Gyűlés alkalmával egyházközségünk presbitériuma egyhangúlag Csűry Istvánt jelölte az idei Egyházkerületi Tisztújító Választásokra az Egyházkerület püspöki tisztségére.

Október 11.-én, a vasárnap délelőtti istentisztelet keretében Választó Közgyűlést tartottunk.

Presbitériumi alakuló gyűlést tartottunk október 26.-án, amikoris a Presbitérium a maga kebeléből Jakab Károlyt választotta gyülekezetünk főgondnokának. Egyházközségünk gondnoka Vágó Imre maradt, az egyházfi Csák Sándor lett, míg presbitériumi jegyzőnek Balázs Jánost nevezte ki az egyháztanács.

Október 31.-én, a Reformáció Emlékünnepén istentisztelet keretében emlékeztünk meg Anyaszentegyházunk megalakulásáról. Fontosnak tartjuk azt, hogy a reformáció ne csak egy történelmi emlék legyen hitéletünkben, hanem egy olyan folyamat, amely a Szentírás tanítására, Isten Igéjének kegyelmi ígéretére vezet minket vissza, valahányszor eltévelyedünk az Ő kijelentésétől. A reformációi ünnepi istentisztelet keretében került sor az új Presbitérium ünnepélyes beiktatására, valamint az új presbiterek, és egyházunk főgondnokának az eskütételére.

November 2.-án, hétfőn 13 órakor a temetőkertben istentisztelet keretében emlékeztünk meg halottainkról. Az emlékezés virágai és a könnycseppek mellett, az igehirdetés által a feltámadás reménysége és az örök élet lehetősége is megcsillant a gyászoló, emlékező emberi szívekben.

November 6.-án híveink önkéntes segítségével a templom cintermének a tetőzetét kicseréltük. A cíntermet eddig fedő palacserepeket felhasználtuk a templom tetőzetének kijavítására.

December 5.-én kezdődtek el a templomunk bejáratánál található freskó felújítási munkálatai. Két székesfehérvári restaurátor dolgozik ezen.

Karácsony este 40 szeretetcsomag talált gazdára. A szent ünnepet harminc gyermek zenés-verses előadása tette szebbé.

2. A gyülekezet lelki élete:

A 2009-es esztendőben összesen 163 istentiszteletet tartottunk. Ebbe belefoglaltatik a 59 délelőtti (ünnepi és rendes vasárnapi), 38 délutáni, 26 bűnbánati, 14 temetési, 8 imaheti, 1 esketési istentisztelet és 13 virrasztó. Négy alkalommal tartottunk Presbiteri Gyűlést, szintén igei bevezetéssel.

Az istentiszteletek látogatottságáról elmondható, hogy a gyülekezetnek 10%-a sem látogatja a vasárnap délelőtti istentiszteleteket, hiszen átlagosan 25-en vagyunk egy-egy ilyen alkalmon. A délutáni istentiszteletek látogatottsága változóban van, a 38 délutáni istentiszteletet az új énekeskönyv anyagának megismerésével lehetett összehozni. Örvendetes viszont az imaheti alkalom, amikor még mindig jelentős a részvétel. Megfigyelhető, hogy az ünnepek alkalmával az úrvacsoraosztás napján kevesebben jönnek el templomba. Az istentiszteletek látogatottsága a perselypénzen is mérhető, ami évek óta alig változik.

A konfirmációi oktatáson 10 gyermek vesz részt, közülük 3 másodéves és 7 elsőéves oktatásban részesül. Tőlük elvárom, hogy az istentiszteleteken is részt vegyenek, de az ifjúsági életbe is bekapcsolódjanak.

A gyermekek oktatása az iskolai vallásórákon történik, péntekenként.

A lélekszámot illetően ebben az évben nem kereszteltünk, de 14 temetésünk volt (7 nő és 7 férfi). A lélekszám így 331-ra esett.

3. Anyagi helyzet:

Az anyagi helyzetünket hűen tükrözi lelki helyzetünk is: szegények vagyunk, de készek kiállni, ha a helyzet ezt kívánja.

A tavalyi esztendőt 2.244,27 lej készpénzzel zártuk.

Bevételünk (az előző évi pénztármaradvánnyal együtt) 39.161,40 lej volt, míg a kiadás 28.212,68 lej. Ennek az egyenlege 10.948,72 lej, ez készpénzben van. A bevételek fő forrása továbbra is a fenntartó járulék és a visszatérítés, vagy kongrua maradt. A perselypénz éves összege nőtt. A Szülőföld alapítványtól kaptunk egy félmilió forintos támogatást a freskófelújításra. A mezőgazdasági földterületekre pedig megkaptuk az első támogatásokat.

A kiadások legnagyobb része a fizetésekre, közköltségekre, javításokra, iratterjesztésre, irodaszerekre, útiköltségekre lett fordítva.

Meg kell említsem, hogy az elmúlt esztendőben gyülekezetünk tagjai ismét támogatták egyházközségünket. 960 lejnyi adományból az Énekeskönyv cd-anyagát, hangosítóberendezést vásároltunk, mely hisszük gyülekezetünk lelki életét gyarapítva Istenünk dicsőségét szolgálja.

Isten áldását kérem valamennyiünk életére és munkájára, valamint azt, hogy munkánkon, szolgálatunkon lássék meg, hogy az Isten, az Úr van mivelünk.