Imahét 2013: Mit kíván tőlünk az Úr?
„Mivel járuljak az ÚR elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal? Talán kedvét leli az Úr a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért? Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.”(Mik 6:6-8)
Hab 3:17-19 Ünneplés szükség idején
Zsolt 100 Az egész föld az Urat imádja
Fil 4:4-9 Örüljetek az Úrban mindenkor!
Lk 1:46-55 Mária éneke
Imahetünk záróalkalma úrvacsoraosztással egybekötött vasárnap délelőtti istentisztelet volt. Az Úrral járni, együtt ünnepelni, közösségben lenni, ebből a közösségből és ezért a közösségért élni Isten dicsőségére - mindezt jelentette számunkra az imahét. Ennek lezárása, az úrvacsoravétel Krisztus halálára, értünk történt áldozatára, feltámadására való szüntelen emlékezés.
Örüljetek az Úrban mindenkor! - hangzott az alapige, nemcsak a boldog, örvendezni akaró embereknek, hanem bizony a gyászolóknak is, akik kegyelettel emlékezni jöttek, és a vigasztaló Igét hallgatni.
Mi is emlékezzünk vissza az elmúlt imahetünkre, azokkal az énekekkel, szolgálatokkal, amelyeknek mi is részesei lehettünk. És próbáljunk meg az Igére is emlékezni: járjunk Jézussal az úton, mert az ő szabadítása mindannyiunk számára örvendezésre ad okot!