Mi is történt az elmúlt napokban? Gyerekként elképzeltem a többi gyermekkel, hogy milyen hatalmas lehetett Nóé bárkája. Az a bárka, amelyben megmaradt az élet, amelyben az emberiség megmenekült, amely azért épülhetett meg, mert volt egy ember, Noé, aki mindamellett, hogy igaz és istenfélő volt, tudott hinni Istennek. Ha hétágra sütött a nap, és szárazság volt is mindenütt, ő Isten szavára hallgatott: bárkát épített. Bölcs lett a többi eszetlen között.
Aztán gyermeki képzetünk által hatalmasat ugrottunk az időben: Gedeonig, aki valamikor az izraeli honfoglalás után, a bírák korában élt. Neki is hinnie kellett nagyon Istenben, hogy lesznek emberei, akikkel összefogva megvédhetik a termést az orozók ellenében. És túl sok lett...
A harmadik napon egy olyan asszonyról tanultunk, aki anyósát követve moábitaként az egy igaz Istent félte. Ruth miután megismerte az Istent, és mindazt amivel segítette Naomit, az ő anyósát, mindent megtett, hogy azontúl ő is az Isten közelében lehessen. így került ő is Izráel földjére, Betlehem vidékére, és találta meg oltalmát Boáz személyében és Dávid király valamint Jézus családfájában.
A Bibliahát zárónapjain már Dávidról tanultunk: először, mint tizenhatéves legényről, aki felveszi a harcot Isten, Izráel népe és királya védelmében, tudván, hogy ő a Seregek Istenének nevében harcol és ezzel az ifjúi, tiszta lelkülettel legyőzheti az Isten nevét is gyalázó Góliáthot. A zárónapon azonban Dávidot, mint királyt láttunk magunk előtt. a maga dicsőségében, hatalmában. Ez a hatalmas király mégis alázatos tudott lenni a mindenható Isten előtt, aki életét oltalmazta, és minden bűntől megszabadította.
Dávid királytól hatalmasat ugorva Jézusra tekintettünk, aki az utolsó vacsoránál a tanítványait készítette fel arra, hogy ők is és általuk az egész világ felismerje azt, hogy Isten annyira szereti ezt a világot, hogy megmentése érdekében már nem bárkát, hadvezért, földesurat, hőst vagy királyt, hanem az Ő egyszülött Fiát küldi el, aki életét adva megváltja a világot bűneitől, és feltámadásával bebizonyítja, hogy Ő az út, az igazság és az élet.
A Vakációs Gyermekbiblahét zárásaként, aztán lassan kezdtem rájönni hogy újra felnőtt lettem. A simonyifalvi halastó melletti focipályán már a lányok csapatjában fociztam, s messziről nézve olyan lehettem mint juhok közt a szamár... vagy a juhász. A félidőben jött az eső, de az sem szeghette kedvünket. Esőben halásztunk, társasjátékoztunk, felmásztunk a kilátóra, sőt még csónakáztunk is.
Még egy nagyon kis dolog van csak hátra: vasárnap a vakációt lezáró tanévnyitó istentiszteleten néhány bibliahéten tanult éneket adunk elő a templomban az istentisztelet keretében. Erre hívjuk szüleinket, barátainkat, ismerőseinket.
Aztán kezdődhet az iskola!
Képek a Vakációs Bibliahétről