„Ti viszont Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené” (23. vers).
Elkezdtem-e már valaha kételkedni abban, hogy amit én gondolok, és amit én akarok, az a legjobb? Tudom-e már, hogy mind testestől, mind lelkestől nem a magamé vagyok (HK 1)?
Jó lenne meglátnom azt is, hogy nemcsak velem, hanem testvéreimmel is bölcs terve van az Úrnak. Úgy tekintek-e a gyülekezeti közösségre, mint amely Krisztus váltsága által egyedül Istené?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése