Imádságainkban, életvitelünkben sokszor úgy nyilvánulunk meg, mintha Isten lenne értünk, neki lenne szüksége ránk, hogy szolgáljuk őt, és „általunk” történjenek meg dolgok az ő egyházában.
Pedig őáltala vagyunk, az ő akaratából élünk: ő váltott meg, ő ébresztett hitet bennünk.
Egyúttal őérte is vagyunk: életünk célja, hogy felmutassa Isten dicsőségét.
Másképp élve hitünk eltéveszti célját, és ez bűn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése