A szakasz egyik visszatérő motívuma a fegyelmezés. Az atya gyermeket, a gazda szolgát, az uralkodó alattvalót fegyelmező magatartása szükséges a társadalmi rend kialakításához és megtartásához. Mégsem ez önmagában a végső megoldás a családban, a gazdaságban, a politikában, hanem Isten kijelentésének fegyelmezése és annak komolyan vétele. Mert ebben van a boldogság, ebben lelhető meg az oltalom, és ez szolgáltat valódi igazságot (Példabeszédek 29, 18.25.26).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése