Az ókori ember számára a szív az értelem és az érzelem központja volt, vagyis mindaz, ami maga az ember. Ezt a szoros összefüggést fejezi ki a 19. vers hasonlata is: „Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember”. Ami kívülről látszik, nem mindig a valóság. Próbálhatjuk megjátszani magunkat, mégis tetteink, döntéseink és a másik iránt tanúsított érzéseink elárulnak bennünket. Vízként tükrözik személyiségünket. De még ha az emberek előtt meg is játszhatjuk magunkat, Isten előtt semmi sem marad titokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése