Isten teremtményeként egész életünk mindenestül az övé, akkor is, ha ezt elfogadjuk, akkor is, ha nem. A törvények szerint Istennek járó vagy szentelendő rész szigorú, mindenkire érvényes előírás volt, mellyel kifejezték, hogy legalább ennyit „visszaadnak” Istennek, az ő tiszteletére szánt célokra. Érdemes megnéznünk saját életünket, hogy mekkora részt szánunk mi pénzből, időből, energiából arra, akitől mindezt kaptuk. Ha őszinték vagyunk, akkor van miért szégyenkeznünk. Hol vagyunk attól, hogy önmagunkat „élő hálaáldozatul” felajánljuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése