Igénk az ószövetségi ember magánjellegű áldozatbemutatását szabályozza, ami tehát nem a hit gyülekezeti közösségben való gyakorlásában nyilvánult meg. Megértjük belőle, hogy Istenhez a silány sem közösségben, sem az egyéni hitéletben nem méltó. Az Úr hibátlan áldozat iránti igénye Krisztusra irányítja a figyelmünket. Megváltásunk értékét abban mutatta meg, hogy a hibátlan és szeplőtelen Bárány vérén váltott meg (1Pt 1,19). Ezért tőlünk is a hibátlant várja. Amit „...szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek...” (Kol 3,17).
Imádkozzunk, hogy a vasárnap a családoknak ne csak munkaszüneti nap legyen, hanem az istentisztelet napja is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése