Mikeás rendkívül éles és kíméletlen kritikával, rettenthetetlenséggel és bátorsággal lép fel a népnyúzókkal szemben. Isten leleplezi a méltatlan elöljárókat, papokat és prófétákat. Az Úr „...elrejti majd akkor az arcát előlük...” (Mikeás 3, 4). Ennek kézzelfogható jele szótlansága. A csend ebben a szakaszban a gonosz szív elvetését jelenti. Így imádságunk ma sem lehet más: Szentlélek, „szenteld meg mi szívünket, világosítsd elménket, hogy érthessük igédet, mi édes Mesterünket” (MRÉ 368).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése