Isten népe akkor indult el, és akkor pihent meg, amikor Istentől erre parancsot kapott. A felhő nappal, a tűzszerű tünemény pedig éjszaka vezette a népet a pusztában. Minden mondatban ismétlődik, hogy „az Úr parancsa szerint...” (4Mózes 9, 18). Nem kell saját ötletünk alapján bolyongani a világban, mert attól csak elfáradunk, és sehova sem jutunk! Istentől kapunk intést, néha egészen közvetlen vezetést, hogy hova kell mennünk, és mikor kell leállnunk a vándorlásban. Figyeljünk Jézusra, aki maga az út! Kövessük őt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése