A váratlan vereség után győzelmeket adott Isten a kánaáni városok felett. „De útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: ...szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt” (4Mózes 21, 4-5). Felszabadulva a testi, lelki, szellemi nyomás alól, elfelejtünk hálát adni, és követeljük a további győzelmeket. Ahogyan a mérges kígyók megmarták az embereket, úgy mardosnak bennünket saját elvárásaink. Az ősi kígyó a vágyak táplálásával, a kívánság fölgerjesztésével mérgezi meg életünket, hogy az Istentől kapott győzelmeket elfedje, és azután űzzön, ami még nem a miénk. „Nézzünk fel Jézusra... Gondoljatok rá..., hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek” (Zsid 12,2-3).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése