A hetedik pecsét feltörése előtt mintegy felfüggesztett pillanatra János egy közbevetett látomás részese lesz. Az ötödik pecsét feltörésekor és a vértanúk panasza nyomán mennyei választ kapott a keresztyén hit legnehezebb kérdésére: „Meddig még?” Ezt kell ugyanis kérdeznünk, és erre kell választ remélnünk, hiszen a szenvedés és halál oka oly nyilvánvaló. Nem az a kérdés, hogy honnan a rossz, hanem az, hogy mikor ér véget! A válasz: amikor majd betelik a száma a szolgatársaknak és testvéreknek (6,11), vagy másképpen fogalmazva: amikor megtelik a ház a királyi menyegzőn (Lk 14,23). Most a mennyei istentiszteleten „népszámlálás” történik. Az Ószövetség tizenkét törzse és hozzájuk kapcsolva a megszámlálhatatlan sokaság együtt alkotja az örök Istent magasztaló üdvközösséget, akik a boldog színről színre látásban részesednek majd. Egyszerre olvasunk itt pontos (jelképes) számot, és hallunk megszámlálhatatlan sokaságról. A kettőnek mégis van egy belső kapcsolata. Ők az elpecsételtek, akik örök életre munkálkodnak, hogy elnyerjék azt a Fiútól, akit az Atya pecsételt el üdvözítőnek és megtartónak (Jn 6,27). Minden más elvész, az is, amiért a mögöttünk levő évben küszködtünk, ha mulandóért fáradoztunk. Az örökkévaló - ez a mi pecsétünk: ajándék és szent remény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése