„Nem láttam templomot a városban…” (Jelenések 21, 22). A „teljesen új” az Istentől való, benne az Úr dicsősége ragyog. Itt már az emberi dicsőségnek nem lesz jelentősége: nem kell pozícióharcokat folytatnunk, hanem őszintén szerethetjük egymást (Jelenések 21, 10–11). Ez az új élet örök alapokon nyugszik, magas fallal lehatárolt védelmet ad, de tizenkét kapu töri meg a falakat. Egyszerre zárt és nyitott, de mindenekelőtt az Isten városa. Ott minden az Úr mértékéhez igazodik (Jelenések 21, 15).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése