Nagypénteken arra tekintünk, amit az Úr tesz: biztat, még ha eltávolodik is; nem hagyja magukra az övéit, imádkozik, vért verejtékezve, ébresztve szól, kérdez (Lukács evangéliuma 22, 48), parancsol, gyógyít, tanítványára tekint, és válaszol. Csupa embereket aktivizáló cselekmény. És az ember? Mintha mindennel az Úr hatástalanításán dolgozna: bár követni igyekszik Jézust, de elalszik; a szerető Mester közelébe lép, de elárulja; vagdalkozik, és erőt demonstrál; tagad és sír; gúnyolódik és kiforgatja Isten szavát. Engedjük hát, hogy ő cselekedjen – a mi életünkben is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése