Amikor Jézus eltávozott a földi világból, akkor a legszebb és legmaradandóbb jelét adta az emberekkel való közösségnek: miközben elemelkedett a földről, folyamatosan áldotta a tanítványokat. Ők pedig örömmel telve mentek vissza a városba, „…és áldották Istent” (Lukács evangéliuma 24, 53). A keresztyénség fő jelképe az áldás. Istentiszteleteink is áldással érnek véget. Az áldás következménye: áldott lehetek, és áldhatom, dicsérhetem Istent. Úgy léphetsz ki a templomból vagy a lakásodból, hogy Isten áldása rajtad, ő pedig veled van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése