Konfirmálás

A 2013-ban konfirmáltak névsora: Bitai Sándor, Nagy Ádám Zoltán, Szabó Boglárka és Vágó Katalin.

Köszöntöttük az édesanyákat

Május első vasárnapját pirosbetűs ünnepként tartjuk számon. Ilyenkor köszöntjük az édesanyákat, ilyenkor emlékezünk meg arról a szeretetről, gondoskodásról, aggódó féltésről, amelyet életünk minden pillanatában megtapasztalunk az édesanyák részéről. Ilyenkor emlékezünk meg azokról az édesanyákról is, akiket már nem köszönthetünk, legfeljebb sírhalmaikra tehetjük le szeretetünk jegyeit néhány szál virágban. És ilyenkor gondolunk azokra a leendő édesanyákra, akik még csak gyermekként, vagy várandósságuk izgalommal teli korszakában félig félelemmel, félig boldog reménységgel készülődnek arra a legszentebb feladatra, amit az Isten reá bízhat - hogy édesanya legyen.

Mikor az ünnepi istentisztelet alapigéjében Péternek a hitvallástételét, illetve Krisztus erre adott válaszát hallottuk, talán az édesanyák, nagymamák, de a gyermekek, és az egész gyülekezet meghallhatta, hogy mitől lehet az ember igazán boldog.

„Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen." (Máté 16,17–19)

Isten gyermekeként az édesanyák, és minden egyes ember akkor lehet boldog, ha életüket, gyermekeik nevelését Istenbe vetett hittel és bizalommal végzik. Nehéz, sokszor fájdalommal teli feladat édesanyának lenni, mégis gyönyörű, és a legszentebb dolog, amit vállalni és örömmel végezni kell.

Az igehirdetést követően a gyermekek verses-dalos anyáknapi műsorára, az édesanyák köszöntésére került sor. Tizennyolc gyermek, az egészen kicsi óvódásoktól a konfirmandus korú fiatalig mondott szavalatot, édesanyákat köszöntő verseket, melyeket négy anyáknapi dal eléneklése színesített.

Köszönet illeti a műsor összeállításában közreműködö óvónő és tanítónők munkáját, valamint az édesanyákat, akik arra buzdították gyermekeiket, hogy köszöntőjüket gyülekezeti közösségben mondják el gyermekeik. 

További képek

Húsvéti gondolatok

„És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek! Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.”

János evangéliuma 20, 26-27

Jézus – feltámadása után már sokadszorra – megjelenik a tanítványok közösségében. Minden ilyen feltűnése változást hoz egy-egy ember életébe. A történetben Tamás, a kételkedő tanítvány meggyőzése történik meg. Ő láthatja a Feltámadott sebeit, átszúrt oldalát – és megrémül.
Sokszor látjuk mi is Krisztust életünkben: néha a maga dicsőségében, néha pedig megcsúfoltatva, ahogy a világ gúnyolja őt.
Ha Húsvét napján, ünneplésünk közepette megjelenne, a maga feltámadott dicsőségében és az Atyától ráruházott korlátlan hatalmában, minden bizonnyal nekünk is szükségünk lenne arra a bíztatásra, amelyet a tanítványainak – köztük a kételkedőnek is – mondott: Békesség néktek! Világunk tele van békétlenséggel, zavarral, elvárásokkal és kudarcokkal.
Megváltó Urunk feltámadásával új értelmet adott életünknek. A kudarcok, sikertelenségek ellenére is, vagy éppen azért bízni Benne, aki elesettségünk ellenére felkarol bennünket.
Keresztyén hitünk legnagyobb ünnepén, Krisztus feltámadását ünnepelni hívjuk híveinket. Legyünk együtt az ünnep istentiszteleti alkalmain; közösségben – mint a tanítványok, mint hitvalló őseink, mint eleink – és érezzük, lássuk meg Isten szeretetét ebben a világban: azt a szeretetet, melyet egyszülött Fiában mutatott meg, Akit azért adott erre a világra, hogy, aki hisz Őbenne, örökké éljen.
Jézus Krisztus feltámadását és Isten szeretetét hirdetve áldott húsvéti ünnepet kívánunk mindenkinek.

Ünnep és emlékezés március idusára

Egy éve már annak, hogy a vadászi és a magyarországi Köröstarcsa református közössége között testvérgyülekezeti kapcsolat jött létre.  A testvéregyházi kapcsolat létrejöttekor programként fogalmazódott meg az a vágy, hogy a híveink közötti személyes kapcsolat létrejöttét egymás rendezvényein való részvétellel is erősítsük. 

Eme célkitűzés jegyében látogattunk mi is el a Kettős-Körös mentén fekvő Békés-megyei településre tavaly Újkenyér ünnepén, és látogattak meg bennünket a köröstarcsai gyülekezet tagjai idén, március idusán.

Reméltük, hogy a tavaszi időjárás most nem a bolondos természetét mutatja meg nekünk, ám az előkészületek napjaiban a teljes bizonytalanság költözött lelkünkbe a nyugatról érkező hóviharról szóló híradások miatt, amelynek a valóságát előző nap mi is megéreztük.

Március 16.-ra, szombatra, a találkozó és a közös ünneplés napjára a napsugár is megjelent az égen. A templom előtti téren délelőtt 11 órára érkezett meg az anyaországi vendégeinket szállító busz. Az istentiszteletig fennmaradt időt a mintegy ötven magyarországi vendég fogadásával, ismerkedéssel töltöttük el.

A pontosan délben kezdődő istentiszteleten köröstarcsai testvérgyülekezetünk lelkésznője, Bátori Lászlóné igehirdetését hallgathatta meg az ünneplő gyülekezet. Jakab apostol levele első részéből vett igei üzenet a szabadság értékének és megbecsülésének a fontosságát emelte ki, azt, hogy az ember teljesen boldog csak akkor lehet, ha megismeri a szabadság tökéletes törvényét és meg is tud maradni ebben az egyedül Isten által megismerhető igazi szabadságban. 

Az igehirdetést követően az istentisztelet ünnepi műsorral folytatódott.  Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc 165. évfordulója alkalmából a helyi lelkipásztor is köszöntötte a megjelent gyülekezetet, kiemelve az anyaországi vendégeket és a helyi méltóságok közül megjelent polgármester urat, aki ez alkalommal is együtt ünnepelt a vadászi reformátusokkal. 

Az ünnepély keretében tiszteletbeli gyülekezeti tagokká avattuk Bátori Lászlónét, a Köröstarcsai Református Egyház lelkésznőjét, id. Pardi Ferencet, az egyházközség gondnokát, illetve Pardi Ferenc vállalkozót, akik munkájukkal és áldozatkészségükkel hozzájárultak testvérgyülekezeti kapcsolatunk létrejöttéhez. Hármójuk munkájának méltatását Jakab Károly, főgondnok mondta el, majd az emléklapok átvétele után a köröstarcsai lelkésznő köszönte meg a nem várt szimbolikus ajándékot.

A férfikórus három és a női énekkar két énekszáma, valamint Nagy Rozália szavalata a forradalom és szabadságharc lelkületét és eszmeiségének továbbélését, s mai napig is érezhető hatását kívánta bemutatni.

Az istentisztelet végén az ünneplő gyülekezet nemzeti imánkat és Székely himnuszt is elénekelte, így kérve az Istent, hogy áldja meg nemzetünket és ne hagyja elveszni Erdélyt. 

Az istentisztelet után vendégeinkkel a közeli Kultúrházba mentünk át, ahol ünnepi fogadást tartottunk nemzeti ünnepünk, valamint a köröstarcsaiakkal való találkozásunk alkalmából. A fogadás és együttlétünk sikerét jól bizonyítja az, hogy az étel elfogyasztása után néhány órát még együtt tudtunk beszélgetni, nótázni és tervezgetni a következő találkozót vendégeinkkel.

Közös ünneplésünk azonban nem azt jelenti, hogy mostmár a munkának vége, céljainkat elértük és csak az ünneplés, a megemlékezés a mi feladatunk. Ahogy a szabadság igazi, Isten szerinti valóságát megismerni és megérteni kell, ugyanúgy nem elég csupán ünnepelni, hanem tenni is kell érte. Az igehirdetésben elhangzott Ige („Aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett…az boldog lesz az ő cselekedetében”), a Kossuth-nótában elénekelt szöveg („Addig fújjuk, addig hangzik / Míg a nemzet ki nem alszik”), a közös cél igazol bennünket, hogy nemcsak érdemes, de szép feladat is ebben a világban magyar keresztyén emberként élni.

Virágcsokor nemzeti ünnepünk alkalmából

Meghívó

Tervezett program:

11:00 Testvérgyülekezetünk küldöttségének a fogadása (a templom előtti téren / rossz idő esetén a templomban)

12:00 Ünnepi istentisztelet – Igét hirdet Bátori Lászlóné, köröstarcsai lelkésznő

12:45 Köszöntés és megemlékezés a szabadságharc eseményeiről:

Férfikórus énekszámai:         Arad felől fúj a szél…

Erdélyországban van az én hazám…

Kossuth Lajos azt üzente…

Nagy Rozália szavalata:         Sajó Sándor: Magyarnak lenni

Női kórus énekszámai:                       Beh régen vérezel, szegény magyar

Református magyar vagyok

Emléklapok átadása Bátori Lászlóné, köröstarcsai lelkésznőnek, id. Pardi Ferenc, gondnoknak és Pardi Ferenc, vállalkozónak a testvérgyülekezeti kapcsolatunk létrejöttében elvégzett munkájáért, és egyházközségünk tiszteletbeli tagjává való felvételük – méltatást mond Jakab Károly, főgondnok

Székely-himnusz közös eléneklése

14:00 Ünnepi fogadás a vadászi Kultúrházban

Eklézsia 21. szám

  Eklézsia21 by  

„… mindent mily szépen, s bölcsen alkotál”

A régi, egyszerű ember életében jelentős szerepet játszott a megismert tapasztalatok alkalmazása. Bizonyára mindenki hallott már eleink időjárás-megfigyeléséről, amelynek alapján évtizedekkel ezelőttig a kalendáriumok időjóslásait is összeállították. Ha nem is mindig váltak be ezek a „népi bölcsességek”, de egyvalamire ráirányították az emberek figyelmét: arra, hogy minden ami, és ahogy ebben az életben történik, értünk történik, azért, hogy általuk Isten igazi megismeréséhez közelebb kerüljünk.  

Március hónapra is van néhány ilyen versbe szedett népi bölcsesség.  Az első március 12.-re szól: „Gergely-napi szél / Szent György napig él”. Március 19.-re, József napjára így jövendölnek: „József kezessége / Jó év kedvessége”. Nagycsütörtök napjáról (idén március 28.-a) olvashatjuk: „Fehér Nagycsütörtök / Indán sül meg a tök”.

Ezek a népi bölcsességek életünk tapasztalatai során vagy megerősödnek bennünk, vagy pedig mosolyra késztető, derűs perceket hoznak életünkbe. De mindenképpen ottvannak lelkünkben, és arra késztetnek bennünket, hogy mi is megfigyeljük életünk dolgait. Nyitott szemmel járjunk! 

Ha odafigyelünk életünkre, arra, hogy mit és miért csinálunk, akkor jobban megértjük világunkat, magunkat, és ezt a földi életet is, sőt közelebb kerülhetünk az Isten igaz megismeréséhez. 

Hallottam a tavaszi munkálatok első napjaiban valakitől az utcán, hogy a parasztember, ahogy az idő engedi, rögtön dolgot talál magának. Így is van. Nemcsak a napsugár melege, a zöldellő határ, a rügyeket bontogató faágak hívják ki a föld művelőjét a kertekbe, a mezőkre. 

Egyre inkább azt is kezdjük megérteni, hogy nem is a nyereség iránti vágy a mozgatója a barázdáknak. Mert nem lehet az. Az ember ösztönszerűen siet a reménység beteljesedése felé. Valami, vagy Valaki egészen más, aki mozgatja az embert, és előhívja őt a semmittevésből a munkára. Isten, aki célt és feladatot adott az embernek teremtése pillanatában: „töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon …  Ímé néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül”.

Míg a fák, a maghozó gyümölcsök testi táplálékot jelentik életünkben, amelyért sokszor orcánk verítékével kell megdolgoznunk, addig a munkában és a célként előttünk lebegő mindennapi kenyérben a kitartást, a jó reménységet és a hitnek áldott gyümölcseit nyerjük meg.

Miért dolgozna az ember, ha munkájáért a megfelelő bért nem kapja meg? Miért helyezné a földbe az utolsó magokat is? Ha nem lenne reménysége afelől, hogy amit elvet, az majd kikel, és sokszoros termést hoz. A remény hal meg utoljára – szoktuk mondani. És ez a remény az, ami minket ebben a munkában erővel és kitartással ruház fel. Isten ugyanígy áldja meg a mi hitünket is, azt a láthatatlan reménységet, amelyet Belé helyezünk. Így áldja meg életünket, munkánkat, szolgálatunkat és ezek által, rajtunk keresztül azt a kisebb vagy nagyobb közösséget amelyben és amelyért dolgozunk.

Ezen a dolgon elmélkedve, talán eszünkbe juthat gyülekezeti énekünk egyik sora, amely így vall Isten teremtő munkájának tökéletességéről: „… mindent mily szépen, s bölcsen alkotál”. Isten valójában úgy alkotta meg ezt a világot, hogy bár az Alkotót magát szemtől-szembe nem láthatjuk, de mindenben felfedezzük az Ő munkáját. 

A 19. Zsoltár második verse így vall a természet Istenről szóló bizonyságtételéről: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.” Adja a mindenható Isten, hogy mi is munkánk vagy pihenésünk által, hétköznapokban és ünnepeink alkalmával hasonlóképpen hirdessük, ne csak szavakkal, hanem életünkkel is a mi Istenünknek hatalmas szeretetét!

Temetés: Barta Lászlóné Must Etelka

Március 6.-án helyeztük örök nyugalomra Barta Lászlóné Must Etelka nőtestvérünket a simonyifalvi temetőben. Az Úr Isten földi életének 86. esztendejében hívta magához. Az Úr Szentlelkének vigasztaló erejét kérjük gyászoló testvéreink életére.

Újabb takarítás a templomkertnél

Március 5.-én, kedden az esőzések miatti sikertelen gallyégetést követően a Községi Tanács által rendelkezésünkre bocsátott munkagéppel kihuzattuk a kivágott fák gyökereit. Ezeket a gyökereket, valamint az előzőleg kivágott gallyakat az ér partjára szállíttattuk. 

Ezt megelőzően a munkagéppel a temető melletti út szélét takaríttatta ki a Polgármesteri Hivatal.

Köszönjük a presbiterek és világi előljáróink segítségnyújtását!

Keresztelés: Bitai Sándor

Március 2.-án szombaton részesítettük a keresztség sákramentumában Bitai Sándort, Bitai Sándor, római katolikus és Sütő Enikő, református szülők gyermekét. Kérjük az Istent, hogy áldja meg a gyermek és szülei életét!

Imaheti szolgálat Ágyán

Csütörtökön, február 28.-án este Ágyára hívtak meg bennünket imaheti szolgálatra. A fűtött templomban tartott istentiszteleten mintegy száznegyvenen hallgatták Isten Igéjéből, a 139. Zsoltár versei által, hogy az Úr Isten most is a mi életünk felett tartja az Ő gondviselő kezét. Úton lenni Jézus barátaiként azt jelenti, hogy vágyódni arra, hogy együtt lehessünk az Istennel, mint az Énekek énekében is vágyódik a kedves a szerelme után. Isten irántunk való szerelmét megmagyarázni nem lehet, csak elfogadni. Erre hívott az Ige, majd az igehirdetés után felhangzó gyülekezeti ének is: Kövesd a Jézust!

Az istentisztelet az igehirdetést követően a vallásórás gyermekek műsorával folytatódott.

Majd a kórus adott elő néhány vallásos énekszámot.

Az imaheti istentisztelet után a Lelkészi Hivatal irodájában az ágyai presbiterekkel közös vacsorát fogyasztottunk el.

Köszönjük az ágyaiak meghívását, és szívélyes vendégfogadását. Köszönjük, hogy lehetőséget biztosítottak számunkra is, hogy közösen dicsérjük az Urat!

Imaheti szolgálat Magyarremetén

A Belényesi medence legősibb, árpádkori templomában végeztünk imaheti szolgálatot szerdán, február 27.-én. Magyarremete református temploma valamikor a tatárjárás után épült. Legutóbbi felújítására 2006-ban került sor. Hasonlóan a mi templomunkhoz, ebben a templomban is találtak freskókat. Az egész templombelsőt takaró freskók nagy részét sikerült feltárni, rajtuk egészen jól kivehetően fedezhetjük fel a korabeli magyar királyok ábrázolását.

Az imaheti igehirdetés a vakon született ember meggyógyításának a történetét mutatta be, illetve arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy lássák meg földi életútjuk során a mellettük megálló Jézust, aki segíteni akar rajtuk, és felnyitni a szemüket az élet arra érdemes dolgainak a meglátására. Nem elég csupán az Isten segítő, gyógyító szándéka, ahhoz, hogy életutunk során meglássuk az igazán értékes dolgokat, el kell indulnunk nekünk is Jézus szava szerint a Siloám tavához, hogy gyógyulásunk teljes lehessen. 

Jézussal járni utunkat a föld gyermekeiként - volt a nap központi gondolata. Ennek a célnak a járásában és teljesítésében foglalatoskodik minden hívő keresztyén ember, aki életét komolyan gondolja. Azt kivánjuk a magyarremetei közösségnek is, hogy úgy járják a földi utat Jézussal a Siloám tavának keresésében, hogy életükkel és tetteikkel dicsőíteni tudják Mindenható Istenünket.

Megköszönve az imaheti alkalomra való meghívást és a vendéglátást, Isten kegyelmébe ajánljuk az ottani gyülekezetet. Életükre, szolgálataikra Isten áldását kérjük!

A magyarremetei fiatalok zenés-verses műsora, amit imaheti szolgálatunk alkalmával adtak elő: