Imánk az Istent újra megtalálja, köszöntsd ma népem üdvöd hajnalát!

Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc emlékére immár negyedik alkalommal tartottunk a Vadászi Református Egyházközségben testvérgyülekezetünkkel, a Köröstarcsai Református Egyházzal közös ünnepséget. Úgy szokott az lenni, hogy március idusához legközelebb eső szombaton Vadászon, államalapító királyunk nevenapjához, augusztus 20.-ához közeli szombaton pedig a békés megyei Köröstarcsán ünnepel a határ két különböző oldalára szakadt barátok és hittársak közössége.

Az idei márciusi ünnepségünkre a testvérgyülekezet részéről mintegy negyven személy jött el velünk együtt ünnepelni. Az autobusszal érkező vendégek bő félórával az istentisztelet kezdete előtt érkeztek meg, így volt idő arra is, hogy a mintegy száz kilométeres utazás fáradalmait a vendégfogadók által felkínált forró teával, kaláccsal és kávéval enyhítsék.

Az ünnepi istentisztelet alkalmával személyes hangvételű igehirdetéssel szolgált nt. Bátori Lászlóné Balogh Mária köröstarcsai lelkipásztornő. Pál apostol Tituszhoz írott levele 3. fejezetének 8. verse alapján saját gyermek- és ifjúkorának élményeit elmondva, szülei gyermekvállalási és gyermeknevelési áldozatára emlékezve a régiek jó cselekedetekben való példamutatását állította elénk, rámutatva ezzel, hogy a jó cselekedet többet ér sok hamis ígéretnél.

Az istentisztelet folytatásaként a vadászi férfiak énekkara szolgált ünnepi műsorral. A három általuk betanult éneket (Kossuth-nóta, Kék nefelejcs, Székely-himnusz), Nagy Ádám és Nagy Anita (testvérpár), valamint Takó Erzsébet szavalata egészítette ki.

Istentiszteletünk végezetével megszólalt a hegedűkíséret mellett a köröstarcsaiak tárogatója is, amikor a gyülekezet közössége a Székely- és a Magyar Himnuszt énekelte el.

Délután a templomi közösség a Kultúrházban folytatta az ünneplést, ahol ünnepi fogadáson vendégeltük meg nemcsak a testvérgyülekezetünk tagjait, hanem a vadásziakat is, akik fontosnak tartják nemzeti ünnepünk méltó megtartását.

Az 1848-as forradalomra való megemlékezésünk vasárnap az 1849-es megemlékezéssel folytatódott, amikor is az ünnepi istentisztelet keretében a Vadászi Általános Iskola I-IV. osztályos magyar tagozatának diákjai ünnepi műsorral (szavalatokkal és nemzeti énekek előadásával) kedveskedtek a gyülekezet tagjaink.

Jó látni 2015 március idusán, hogy nem csak az anyaországban, vagy nagyobb erdélyi városokban, hanem egy kis körösközi, fogyatkozó magyarsággal rendelkező falucskában is nemzeti ünnepünk alkalmával még megdobbannak a magyar szívek, még van ki és van kinek elénekeljék a székely- és a magyar himnuszt.

Az ünnepségnek a mottója egy a Székely Himnusz egyik újabb verziójának a záró gondolata: „Imánk az Istent újra megtalálja, Köszöntsd hát népem üdvöd hajnalát!” Szívemből kívánom, hogy találja meg nemzetünk  minden tagja Istennel való szövetségünknek reménységét és úgy tudjuk már e jelenben építeni jövendőnket, céljainkat, terveinket, hogy az a jelmondat, amit erdélyi fejedelmünk zászlajára tűzött: “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”, bíztasson bennünket, hogy sem a Körösközben, sem az anyaországban nem vagyunk magunkra hagyatva szabadság iránti vágyunkkal.

Videók:

Képek