Vasárnap a vadászi volt községháza felújított épületének a fűtött tárgyalótermében 17 órakor kezdődött az Ökumenikus Világimanap alkalmából, az Aradi Református Egyházmegye körösközi nőszövetségei részvételével, a Bahamai Világimanap Rendezőbizottságával közösen szervezett imai alkalmára.
Házigazdaként nt. Lőrincz Loránd Péter vadászi lelkipásztor köszöntötte a Dénes Erzsébet egyházmegyei nőszövetségi elnök vezetésével érkezett nagyzerindi; a nt. Pap József lelkipásztorral érkezett erdőhegyi; a nt. Nemes Emil lelkipásztorral érkezett feketegyarmati; továbbá az ágyai, a bélzerindi, valamint a vadászi hölgyeket. A résztvevőknek tolmácsolta nt. Módi József esperes, ágyai lelkipásztor üdvözletét, akit a szolgálat Angyalkútra szólított.
A továbbiakban filmvetítéssel szemléltetett ismertetőt tartott a Bahamák szigetvilágáról, ami az Atalanti Óceán vízfelületéből mintegy 260 ezer négyzetkilométert foglal magába, sok szigettel. Közülük a legnagyobb, Andros-szigete 166 kilométer hosszú, a legszélesebb pontjánál 64 kilométer széles. A legutóbbi népszámláláskor a szigetvilágban 353 658 főt jegyeztek be, közülük 248 948 New Providence szigetén él, ahol Nassau városban a kormány is székel. A népesség 85%-át afrikai rabszolgák leszármazottai teszik ki, 12% fehér, 3% más nemzetiségű. A Bahamák hivatalos nyelve egy különleges bahamai nyelvjárással kevert angol. Az első európaiak 1492-ben érkeztek Kolumbusz Kristóffal Spanyolországból, miközben az Indiába vezető tengeri utat keresték. Az itt talált 45 ezer lucayos és arawak indián közül azonban sokan meghaltak az európaiak által hozott betegségekben. A szigetvilág sokáig szinte lakatlan volt, de a XVIII. században virágzott rabszolga-kereskedelem során sok afrikai rabszolga került a szigeteken létesített ültetvényekre. Főként az amerikai függetlenségi háború végén, amikor 1783-ban 6-8 ezer loyalista települt a rabszolgáival együtt a szigetekre, ahova földterületek felajánlásával csábították őket. A Bahamák lakosságának túlnyomó többsége római katolikus, 65 évvel ezelőtt tartották meg az első Világimanapot a fővárosban, a nassaui Skót-Presbiteriánus templomban. Manapság több mint 10 felekezet vesz részt a Világimanap megünneplésében.
Legnagyobb kincsünk, az Istenbe vetett hitünk
Dénes Erzsébet egyházmegyei nőszövetségi elnök, köszöntőjét követően egyenként felkért néhány jelenlévő hölgyet, egy-egy bahamai asszony rövid levelének az ismertetésére. Ezekben az életükről, a megélt hitükről számoltak be.
Ezt követően nt. Nemes Emil feketegyarmati lelkipásztor igehirdetésére került sor, Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt II. levele, 4. részének 6. és 7. verséből ihletődve, a Bahamák kincseit ecsetelve, eljutott a magunk kincseihez, amelyeket Isten soha nem rejtegetett előlünk, csakhogy sokszor nem látjuk a fától az erdőt. Vagyis nem vesszük észre a legnagyobb kincseinkben, a szeretteinkben rejlő értékeket. Akkor jövünk rá a hatalmas veszteségre, amikor a sors elválaszt a szeretteinktől, de akkor is vigasztaljon a tudat, hogy legnagyobb kincsünk az Istenbe vetett hitünk. Ezzel el is jutottunk a János evangéliuma 13. rész, 12. versében feltett kérdéshez: Jézus ezt mondta nekik: „Értitek, hogy mit tettem veletek?”. Ez viszont a születésünk előtt megkötött szerződés, amit sokszor elfeledünk: „Ne félj, mert megváltottak, a neveden szólítottalak…” Vagyis életünket bízzuk az Úr szerető gondviselésére!
Az imai alkalom a bahamai asszonyok további leveleinek az ismertetésével, közös imával, énekléssel, illetve szeretetvendégséggel zárult. A vadászi asszonyok az általuk készített, változatos, igen finom süteményekkel, meleg teával kedveskedtek az imanap mintegy félszáz résztvevőjének.
Balta János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése