Az új világ, az új Jeruzsálem képe jelenik meg ebben az igeversben.
Egyik kicsengető lapomra írtam középiskolából való ballagásom idején egy dalszövegből vett idézetet: "Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt. Adj erőt, hogy be tudjak lépni! Adj hitet a magas falak előtt!" (Edda). Akkor a fiatalos vágyak, az életcél, a küldetéstudat határozta meg azt az érzést, amit ez a pár sor kifejez. Mostmár tudom, hogy mindenki álmodik. De rideg a felébredés.
Folyton álmodozók vagyunk. Álmaink most is vannak. Neked mi az álmod? Milyen élet? Milyen világ?
Ebben az igében az a nagyszerű, hogy az álom valósággá válik.
Az a mennyei Jeruzsálem, amit a Jelenések írója lát, valóban leírhatatlan. János apostol mégis arra törekszik, hogy leírja: a leírhatatlant tárja szemeink elé. Egy kocka alakú várost, amelynek minden oldala hatalmas (mai mértékben megadva mintegy 2400 km), falai mintegy hetven méter magasak, kapuinak nem a száma (12 kapu van az apostolok és Izráel nemzetsége száma szerint), hanem a puszta léte jelképes: nem védenek, nem kizárnak embereket, hanem arra valók, hogy bemenjünk rajta (mint a gyermekjátékban "Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta!)
Te álmodtál már világot magadnak? Isten Igéje nem álom, hanem valóság, de álomszép jutalom vár Nála rád. Kérj erőt, kérj hitet, hogy be tudj lépni az aranykapun!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése