"Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke.
Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.
Amint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; amint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;
Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.
Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, aki jön a pusztákon át, akinek Jah a neve, és örüljetek előtte.
Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.
Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.
A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.
Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának."
Zsoltárok könyve 68, 1-12
Alapige:
"Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői."
Zsoltárok könyve 68, 2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése