„Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással” (Zsoltárok könyve 69, 31).
Ráadásul a zsoltáros ajkáról nem akármikor fakad fel a magasztalás, hanem a szenvedés idején. Példát ad arra, hogy a kesergés is dicséretté magasztosulhat a hívő ember ajkán.
A hálaadás terén mindig van restanciánk.
Adja Isten, hogy a „nemszeretem” napokon is legyen hitünk felfedezni az életünkben az ő keze nyomát, az ő kegyelmét, és tudjunk mindig hálát adni érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése