Bizonygatjuk a magunk igazát. Van, hogy kimondjuk az igazságot, de még azt is vádként fogalmazzuk meg. Beszélünk, vádaskodunk, számon kérünk, míg ő hallgat.
„Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?” (Márk evangéliuma 14, 61). A szabadítás vágya, reménysége összeütközik az emberi elvárással. Lehetetlen, hogy a véges befogadja a végtelent, a bűnös felismerje a bűntelent, a tisztátalan elismerje a tisztát.
Ki is méltó a halálra?
Ő vállalta, hogy helyettünk elhordozza a halált, hogy általa méltók legyünk az életre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése