„...mindent...” (Márk evangéliuma 12, 44).
Az özvegyasszony számszerűleg ugyan a legkisebb összeget tudta csak bedobni a perselybe, de az értéke a legnagyobb volt, mert ez volt mindene. Ettől fogva Istenre bízta magát, s ez a szívbéli bizalom a legértékesebb Isten szemében.
Az evangélium nem fél beszélni a pénzről és az adakozásról.
Az első gyülekezetekben még mindenki mindenét odaadta, de az évek múlásával egyre inkább már csak a fölöslegükből adakoztak a gyülekezeti tagok. Azaz nem merték elengedni anyagi biztonságukat.
Isten a szíveket vizsgálja akkor is, amikor adakozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése