"Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.
Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Pedig te szent vagy, aki Izráel dícséretei között lakozol.
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
Akik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítsen.
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orcáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, akik félik őt.
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, akik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, akik a porba hullanak, és aki életben nem tarthatja lelkét.
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!"
Zsoltárok könyve 22, 1-32
Alapige:
"Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilenc óráig.
És kilenc órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? ami megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén ecettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt.
Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.
Látván pedig a százados, aki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
Valának pedig asszonyok is, akik távolról nézik vala, akik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
Akik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, akik vele mentek vala fel Jeruzsálembe."
Márk evangéliuma 15, 33-41
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése