„...azonnal elengedi azokat” (Máté evangéliuma 21, 3). Az idézett mondatot az eredetiben úgy is lehet érteni és fordítani, hogy nem az állatok gazdájára vonatkozik, hanem Jézusra, aki azonnal visszaengedi a szamarakat a gazdájának, mihelyst bevonult rajtuk Jeruzsálembe, és már nincs rájuk szüksége. Ha így értjük, a vers még világosabban utal Jézus fokozhatatlan alázatára és szelídségére. Olyan király ő, aki nemcsak hogy paripák helyett a harcra alkalmatlan szelíd szamáron utazik, de még a szamarat is csak rövid időre kéri kölcsön a gazdájától. Hol van a mi beteges dicsőségkeresésünk ettől a lelkülettől?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése