Isten egy életen át formálja újjászületett gyermekeit: mindennap arra hív, hogy igazítsuk akaratához életünket, „...tegyük teljessé megszentelődésünket!” (2Korinthus 7, 1). Ennek hajtóereje Isten félelme, ami nem azt jelenti, hogy félünk Istentől, hiszen Krisztusban felismertük szeretetét, és kegyelmére bíztuk magunkat. Az istenfélelem annyit tesz, hogy komolyan vesszük, mindennél többre értékeljük őt: tudjuk, hogy kegyelméből élünk, az ő ereje munkálkodik bennünk, s mi erre mondunk igent, nemcsak megtérésünkkor, de ma is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése