„...bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél...” (1János 3, 20). Vannak pillanatok, amelyekben nagyon jól érezzük, hogy valamit elrontottunk. A szívünk mélyen elítél, vádol, hiszen saját szabályainkat, elveinket, hitünket hazudtoltuk meg cselekedetünkkel. Csalódni önmagunkban a legfájdalmasabb dolgok egyike. Bűnbánó szívünket ilyenkor csak azzal biztathatjuk, hogy Isten, aki „mindent tud”, nagyobb a mi szívünknél, azaz a kimenekülés útját is előre elkészítette, hogy megmentse esendő életünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése